Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

A hídépítés fejezetei

HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE A HÍDÉPÍTÉS FEJEZETEI „A legszomorúbb látvány ez volt: a betörött gerincű néma hidak" Illyés Gyula HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE A II. világháborúban 1944 október-december hónapokban 27 közúti hidat robbantottak fel 1165 fm hosszban, ez az országos kárnak hídszámban csak 2%-a, hosszban azonban 5%-a [1, 2]. Tételes megyei hídkárlista nem maradt fenn, egyes hidak dokumentációiból azonban megállapítható, hogy mely hidak pusztultak el, illetve károsodtak, kisebb területi változás miAz 1944-ben felrobbantott közúti hidak Tolna megyében (Karoliny Márton térképére szerkesztve) att a megye mai területén mind a 27 háborús kárt szenvedett híd nem jelölhető meg. Legnagyobb kár a megyét érintő két Duna-híd pusztulása volt. A bajai Bács-Kiskun megye területén van, helyreállításáról ezért részletesen nem szólunk [3]. A dunaföldvári Duna-hidat 1944. november 14-én pusztították el úgy, hogy a pillérek is igen súlyosan károsodtak. E híd fontossága miatt nagy erőfeszítéssel igyekeztek szükséghíddal biztosítani itt a hadi forgalmat, példátlan hogy mintegy 2000 helyi lakos is dolgozott - légitámadások közepette - az építésen. Az egyik bombatámadás során 24-en vesztették életüket, a hatalmas erőfeszítéssel épített hidat 1945 február elején a jégzajlás elsodorta [4], Különleges ideiglenes híd volt a bp-i Margit-szigetnél felszabadult pontonhíd, mely 1947-51 között a dunaföldvári Dunahíd elkészültéig biztosította a Dunán való átkelést. A Közúti Hídfenntartási telep telepítette és üzemeltette a 260 m hosszú különleges hídszerkezetet, mely az utolsó ilyen átkelő volt hazánkban a Dunán [6]. A Sió-hidak közül felrobbantották az ozorait, a simontornyait, a pálfait, a kölesdit, a Szekszárd-palánkit, ez utóbbi azonban nem szakadt le, „csak" a pályaszerkezete sérült meg 44