Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

A hídépítés fejezetei

A HÍDÉPÍTÉS FEJEZETEI HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE A kölesdi Sió-híd roncsai (Nagy Sándor felvétele, 1944) [5]. A mai, nem országos közúthálózati hidak közül elpusztult a tolnanémedi Sió-híd [6]. Úszódaruk segítették Dunaföldvánál a 4000 tonna hídroncs kiszedését (1949) Meglepő, hogy négy Sió-híd sértetlen maradt, miközben a Kapos-hidakat sorra felrobbantották. A Sárvíz négy hídja közül csak egy pusztult el, a bajai Duna-hídhoz vezető baja-bátaszéki út Duna-ártéri hídjait azonban mind felrobbantották. A robbanóanyaggal való takarékosságnak köszönhető, hogy a 10 nyílású Duna-ártéri hídnak csak az önálló, középső részét pusztították el, az ozorai Sió-hídnak pedig csak a befüggesztett részét [5]. A közúti hidak helyreállítására 1945. július 21-én intézkedett a magyar kereskedelem és közlekedésügyi miniszter. A részletes, átfogó intézkedés az újjáépítési munkák irányításával Fejér, Tolna, Somogy és Baranya megyében Frivaldszky Jánost, a Sió és Kapós völgyében ezen belül Jaczó Győzőt bízta meg körzeti építésvezetői feladatokkal. A hidak helyreállítása - újjáépítése állapotfelméréssel, roncseltávolítással és provizóriumépítéssel kezdődött. A felmérések alapján a dunaföldvári híd roncsai használhatatlanok voltak, a Sió-hidak közül a simontornyainál és a kölesdinéi nem volt mód a régi hídszerkezet felhasználására. A Kapos-hidak robbantása oly mértékű volt, hogy csak a döbröközinél volt mód a mederbe zuhant hídrészek kiemelésére és a jelenlegi híd roncsaiból nyert elemekkel a helyreállítására [6]. A roncseltávolítási munka a dunaföldvári Duna-hídnál hatalmas feladat volt [7]. 1949-ben kezdődött a nagyarányú munka, melyet a 100, illetve 35 tonnás úszódaruk is segítettek. A Helyreállítási Kft. 1945 őszén kezdte meg a roncsok végleges eltávolítását, 1948-tól az Állami Hídfenntartási Telep folytatta és 1949 decemberében fejezte be [8]. 45