Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

A hídépítés fejezetei

A HÍDÉPÍTÉS FEJEZETEI A monumentális dunaföldvári Duna-híd 1930 szeptemberében [9] 492 m. A híd főtartói monumentálisak, magas­ságuk 15-23 m [7]. Különleges volt az alkalma­zott szilíciumacél, a híd emelhetőségének biz­tosítása és több fontos részlet [8, 91. A hidat a MÁVAG gyártotta és szerelte [10]. A Sió végleges rendezése során 1929-34 kö­zött öt híd épült a megyében. Ozoránál és Pálfán 1929-ben Gerber-csuklós vasbeton ge­rendahidak épültek, s további három hídnál is vasbeton szerkezetet terveztek építeni, ám a ki­vitelezést elnyert vál­lalkozó Bátori Oszkár „ésszerűsítési javasla­tot" nyújtott be a Ma­gyar Királyi Föld­mívelésügyi Minisz­tériumnak, rácsos acélszerkezet építését javasolva [11]. A javaslat elvi el­fogadása után Beké József a budapesti Fe­rencz József és Erzsé­bet híd statikusa elké­szítette a párhuzamos övű, szimmetrikus rá­csozású hidak tervét Tolnanémedire, Sár­szentlőrincre és „Uzd­borjád"-ra. Tolnanémediben téli időszakban mintegy két hét alatt elkészült a 32 t rácsos híd felszerkezet [11]. E híddal megegyező kiala­kítással épült meg az említett másik két Sió-híd is, ezek ismertetése az egyedi hídleírások kö­zött található. A Tolnanémedinél épített híd a II. világháborúban elpusztult, a másik kettő azonban eredeti formájában áll ma is. Acélhidak a II. világháború utáni újjáépí­tések során épültek a megyében, ezekről a Hi­dak újjáépítése c. fejezetben, a vasúti hidak és A sárszentlőrinci Sió-híd 68 éves (Bakó Jenő felvétele A kajdacsi („Uzdborjád") Sió-híd acél szerkezete békaperspektívából (Borzsák Péter felvétele) 34 VAS- ÉS ACÉLHIDAK

Next

/
Oldalképek
Tartalom