Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Gáll Imre és Hargitai Jenő: Egyedi hídleírások

EGYEDI HÍDLEÍRÁSOK A Gombás patak hídja Vácon egyike legrégebbi hídjainknak, 1757-ben épült Ugyancsak megrongálta a hidat és a szobrokat a Duna 1834. évi árvize. A rongálások szerencsére ebben az esetben sem voltak maradandóak. Az 1849. évi szabadságharc idején a híd fontos ütközet szintere volt. Április 10-én Damjanich seregei itt érték utol a visszavonuló osztrák sereget, s minthogy a híd birtoklásának döntő jelentősége volt, heves tűzharc keletkezett, amelynek során a szobrok is megsérültek. Szerencsére a híd boltozatai kiállták a megpróbáltatást ebben a legveszedelmesebb helyzetben is [21]. A második világháború hídrongálásai között különleges szerencsének kell minősíteni, hogy a főúton álló híd épségben megmaradhatott. De éppen a második világháború tanulsága volt az a felismerés, hogy az országutakon a járműveknek mind a szélességi méretei, mind a terhelései a réginél szélesebb és erősebb hidakat kívánnak. Már a harmincas évek végén szóba került a híd lebontásának kérdése. Erre az a körülmény adott okot, hogy a 2. sz. Budapest-Vác-Losonc főközlekedési út jelentősége az országhatár módosítása következtében megnövekedett és a híd abban szűk keresztmetszetet alkotott. Abban az időben még nem igen lehetett a hidak újjáépítésekor érvényesíteni a történeti és művészeti értékelés szempontjait, úgyhogy a távlati elgondolásokban a lebontás és új híd építése vetődött fel. Szerencsére a tervek megvalósítására már csak akkor került sor, amikorra sikerült a hivatalos körökben is gyökeret vernie a műemlékvédelem gondolatának [22]. A híd kiszélesítését és megerősítését 1948. végén hajtották végre. A homokfalakat és a szárnyfalakat a kőanyag gondos kímélésével lebontották, majd a pillérvégekkel és a többi szobortartó posztamensekkel együtt a hídtengelytől távolabb helyezték, az eredeti alaprajzi elrendezés legpontosabb megtartásával. A boltozatokat, megfelelő anyagpótlással, meghosszabbították, majd a teherelosztás biztosítására, illetve a híd teherbírásának növelésére a hídpálya alá vasbetonlemezt készítettek. Az eredeti hídpálya 3 öl mérete (5,7 m) az új elrendezés szerint 12,10 m-re bővült. A hidat díszítő szobrokat,úgy ahogy azok voltak, sérüléseikkel együtt, a további rongálások elkerülése érdekében konzerválták [23]. Az 1965. évi tavaszi-nyári árvíz alkalmával a patak vízszintje a boltozat záradékvonala fölé emelkedett és a nyomás alatt áramló víz a régi kőboltozatot erősen megrongálta, a kövek közötti kötőanyagot több helyen kimosta. Ennek folytán a záradék kis mértékben megrogyott. A hidat le kellett zárni és a forgalmat el kellett terelni. Az egyik forgalmi irány számára a keleti oldalon provizórium épült, míg a másik irányú forgalom a híd ép részén szabadon hagyott sávon bonyolódott le. A híd átépítése fél szélességben, két építési ütemben történhetett. Először a megrongált baloldali, nyugat felőli fél hídrész újjáépítésével kezdték a munkát. A boltozat biztosítása után, a záradék meglazult köveit, a boltozat felső hét sorát kibontották. Új köveket helyeztek el és a záradékot cementhabarcsba rakva felfalazták. A boltozat védelme érdekében arra feltöltést és 35 cm vastag vasbetonlemezt helyeztek el, illetve építettek. A vasbetonlemez a terhet a boltozattól függetlenül viseli, a lemez alsó síkja és a boltozat tetősíkja közötti hézagba nádpallót helyeztek. A híd fél szélességének elkészülte után a forgalmat az új hídpályára átterelték és hasonló mó189