Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Gáll Imre: Visszapillantás

VISSZAPILLANTÁS Ésszerűnek látszik az a feltevés is, hogy az eredetileg egynyílású híd - építésének idején - a vízmennyiség áteresztésére elegendő volt. A további hídnyílásokat nem az áteresztő képesség növelése, hanem a kiáradt víz levezetésének gyorsítása érdekében építették meg. Ez magyarázza külön elhelyezésüket is. Az első írásos említés a híd javításáról a XVIII. század közepéről való [8]. Az írás szerint a hídfenntartó vármegye a híd nagyobb méretű javítására és részben újonnan való megépítésére szerződött a kivitelező kőműves mesterrel. A munka állhatott a meglévő nyílásnak újabb nyílással való kiegészítéséből is. A szerződés megkötésének idején a bécsi öl és láb méretek voltak használatban, így hát a 12 és 13 láb méretű nyílások egyike vagy mindkettő ekkor épülhetett. A két kerekszámú lábakban kifejezhető méretű hídnyílás mindenesetre abban az időben épült, amikor az országban már a bécsi öl mértékrendszer volt használatban. A 4,25 m-es nyílás építésének ideje viszont csak helyszíni kutatással lenne esetleg tisztázható. A három hídnyílást összefoglaló kétoldali támfal nyilvánvalóan a rendszeres és tartós áradások ellen védte meg az út töltését. Azt a körülményt, hogy az 1766. évi hídösszeírásban 44 ölre, az 1818. évi összeírásban 61 ölre vették fel a híd hosszát, csak azzal magyarázhatjuk, hogy a három hídnyílást összefogó támfal hosszát tekintették a híd teljes hosszának. A mai híd leírása és fényképe Százhalombatta címszó alatt található. 2.1 Aquincum-Ulcisia Castra-Cirpi-Castra ad Herculem-Salva-stb. (Óbuda-Szentendre-Dunabogdány-Pilismarót-Esztergom - stb. a limes útvonal északi ága). Ennek az útnak a nyomvonala Budakalász és Szentendre területén tisztázatlan, de feltehetően nem tért el sokkal a régi országút királyok útja nyomvonalától. A híd a régi térképeken többnyire szerepel, így feltehető, hogy a Dera-patakot átívelő római híd a mai Dera-híd közelében vagy talán éppen annak helyén állott. Az alapozás esetleges azonosságát nem vizsgálták és a közelben régészeti feltárást nem végeztek. Az látszik valószínűnek, hogy a HÉV-pályától keletre eső terület a rómaiak idején dunai ártér volt, ezért a Limes út Pomázon át érte el Szentendrét. A Duna vízállásától függően használhattak egy közvetlen összekötő utat is Budakalász és Szentendre között. Még egy hídnak a létét lehet teljes bizonyossággal feltételezni, mégpedig az észak felé vezető Limes útnak az Aranyhegyi-árokkal való keresztezésében fennállott hídét. Ez a híd bizonyára kő- vagy téglahíd volt, miután az aquincumi polgárváros és az aquincumi katonaváros között állott, az aqueductus közvetlen szomszédságában. Az Aranyhegyi árok, mint említettük, a régi nyomvonalán még több vízfolyással bővült és körülbelül a mai Mozaik utca tájékán keresztezte a Limes északi ágát. Ez a vízfolyás ma is megvan, beboltozott árok formájában és a Táborhegy észak-keleti lejtőin összegyűlő vizeket levezető csatornával azonos. 3./ Aquincum-Floriana-stb. (Óbuda-Tata, Piliscsabán át, nagyjából a mai 10. sz. főút nyomvonalán). Ez a útvonal Pest megye területén jelentősebb vízfolyást nem keresztez. 4./ Aquincum-Floriana-stb. (Óbuda-Csákvárstb. nagyjából a mai M-l autópálya nyomvonalán). Ez az útvonal sem keresztez jelentősebb vízfolyást Pest megye területén. 5./ Aquincum-Jasulonibus-Gorsium-stb. (Óbuda-Baracska-Tác-stb.). Ez az útvonal a déli Limes útból valószínűleg az Ördög-árok hídján való áthaladást követően ágazott el, a Benta-patakot azonban minden bizonnyal külön hídja ívelte át. Ez a híd Tárnok vagy Sóskút területére eshetett. Miután azonban az útvonal e részének nyomvonala nem tisztázott, a híd helyét találgatni nem látszik célravezetőnek. A felsorolt utakból többnyire csak a mérföldkövek maradtak meg, amelyek nemcsak nagyrabecsült régészeti leletek, hanem egyben a fejlett római civilizáció és kultúra tárgyi bizonyítékai is. Az utak burkolata, az építés technológiája csupán országunk más helyén lévő maradványok alapján ismeretes. Az említetteken kívül, leginkább Vitruvius bibliaként tisztelt alapvető munkája világosít fel a római mérnökök tevékenységéről. Ezek méltatása 17