Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Gáll Imre: Visszapillantás

VISSZAPILLANTÁS azonban meghaladja a jelen kiadvány célját és feladatát. Az óbudai Szentendrei úton vezetett az Aquincumot vízzel ellátó 4,5 m hosszú aquaeductus. Két kisebb szakaszát 1977-ben rekonstruálták A legnagyobb szabású hídépítési munka, amit a rómaiak Aquincumban véghezvittek, kétségtelenül az aquaeductus volt. Örök kára fővárosunknak, hogy ez a hatalmas létesítmény, mely a Csillaghegy körzetében fakadó források vizét volt hivatva a provincia fővárosába vezetni, csak romjaiban maradt meg az utókor számára. A boltozatsor hossza 4,5 km, a félköríves boltozatok nyílása 4 m volt. A vizet a tetején kiképzett nyílt csatornában 4,5 ezrelékes lejtéssel, csaknem egyenes vonalban vezette a Szentendrei út mai nyomvonalán [9]. Az útnak 1977-ben történt korszerűsítése és szélesítése alkalmával a még meglévő pillércsonkokat a lehetőség szerint kikerülték s egy részüket konzerválták. A rekonstruált vezetékszakasz láttán fogalmat alkothatunk magunknak arról a tudományos felkészültségről és mesterségbeli tudásról, melynek eredményeként ez a mestermű létrejöhetett és feladatát többszáz éven át elláthatta. A római birodalom bukását valamennyi provinciában, igy Pannóniában is, hosszantartó háborús időszak követte, amelynek még a magyarok bejövetele sem vetett teljesen véget. Ebben a fél évezredben hosszabb időszakok akadtak, amelyekben semmiféle állami vagy törzsi szervezet a Kárpátmedencén belül nem volt. Csupán kisebb közösségek voltak képesek állandó lakóhelyeket létesíteni és megtartani, kihasználva a természet adottságait önmaguk és lakóhelyük védelme érdekében. A védelem kényszere és a védelemre történt berendezkedés fejlődése hozta magával várak legkülönfélébb formáinak létrejöttét. Sík vidéken a szekérvárakat palánkvárak követték, melyeket árokkal, majd vizesárokkal öveztek. Hegyesdombos vidéken hegyek tetejére húzódtak a települések, ahol építményekkel, falakkal, bástyákkal, kapukkal védték a lakóhelyeket. A budai vár és a település között a szárazárok feletti középkori híd rekonstrukciója A védekezés fejlettebb formája volt hidak építése az állandó települések védelmére. Alkalmazásukra mind a száraz, mind a vizesárkok esetében lehetőség nyílt. Pest megye területén a legősibb településeknek csaknem mindegyikén voltak védelmi berendezések és közülük számos helyen ezek a honfoglalás utáni időben is megmaradtak, sőt a középkorban és az újkor elején még tovább is fejlődtek. A védelmi célokat szolgáló hidak építését Pest megye területén csupán a XVIII. század végén hagyták fel, amikorra kiderült, hogy a kívánt célra nem alkalmasak. E különleges hidak, mint a múlt emlékei, nyomaikban és maradványaikban, megyénk területén több helyen megtalálhatók és figyelmet érdemelnek annak 18