Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében (Szolnok, 2000)

Egyedi hídleírások

Egyedi h íd le írások A kunszentmártoni közúti Hármas-Körös-híd A Kunszentmártonnál lévő átkelőhely első említése 1469-ből származik. Ekkor állítottak fel a Jeneiek révet, amely a Körösön vezetett át. Mátyás király oklevélben ismerte el a révjogot A török időkben elnéptelenedett települést 1717ben népesítették be. A letelepedett lakosok két pusztájukat, Mesterszállást és Csorba pusztát csak a Körösön keresztül tudták megközelíteni. Ezért először ideiglenes révet készítettek, majd megvalósították az állandó kompközlekedést [2]. 173 8-ban említik először a révészek nevét. 1754ben a Földváry család is megnyitotta saját révét Kunszentmártonban. A Földváry családé a Serház mellett, a községé a templom előtt volt. A két rév sokáig vita tárgyát képezte a Földváry család és a község között. 1775-ben megegyezés született, amelynek értelmében a templom melletti átkelőhelynél megnyitották a közösen üzemeltetett révet. Kunszentmárton 1782-ben révprivilégiumot is kapott II. Józseftől [3]. Az első elképzelések az állandó híd építéséről 1783ban születtek. Kezdetben kőhidat akartak építeni, ezt azonban a magas költségek miatt elutasították. A terveket így faszerkezetű hídra módosították. 1805-ben engedélyt kaptak a nádortól fahíd építésére. Az ácsmunkák végzésével Tunkel Ferenc szolnoki ácsmestert bízták meg. A híd két végén építendő kőlábazatok elkészítésére Rábl Károly kőművesmestert kérték fel [4]. Az építés 1806. február l-jén kezdődött. A kunszentmártoni Körös-híd terve (Molnár József, 1876) Kunszentmárton első hídját 1806. július 30-án avatták fel ünnepélyes körülmények között. A híd karfáit és kapuzatát fehér és kék színre festették. A híd teljes hossza 50 öl (94,5 m) volt [5]. A fahídon már 1834-ben a rongálódások jelei mutatkoztak, ezért új híd építését határozták el. A munkálatokra Tunkel Ferenc (ekkor már magyar nemesi címet kapott Homályossy néven) és László János ácsmestereket kérték fel. A régi hidat elbontották, helyére építették az új hidat, amelyet 1834. augusztus 16-án adták át. A fából készült gerendahíd 11 cölöpjármon nyugodott. A híd szerkezetét a legnagyobb vízállás szintje fölé emelték. A híd hossza 65 öl (122,85 m) szélessége 4 öl ( 7,5 m) volt [6]. A híd fontos szerepet játszott az 1848-49-es szabadságharc idején [7]. 100