Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében (Szolnok, 2000)

Egyedi hídleírások

Egyedi hidleirások is építtetett 1715-16-ban. Szolnok újkori közlekedésének következő fejlődése a XVIII. sz. első harmadában következett be [8]. Az újraindult sószállítás egyik legfontosabb átkelőhelye a Tiszán Szolnoknál volt. A "Sóút" legfontosabb átkelőhelyeinek kiépítése Fortunato di Prati kamarai mérnök nevéhez fűződik, aki többek között 1721-ben a szolnoki Tiszahíd terveit is elkészítette, s az építkezést egy év múlva be is fejezték [9]. Az első állandó közúti Tisza-híd Szolnokon (Képeslap, 1913. Nagy Géza gyűjteménye) 1739-ben a híd újra elpusztult. A március 12-én éjjel támadt tűzvész következtében szinte az egész város a lángok martaléka lett. A kincstár az elpusztult híd helyreállítására a mátraverebélyi erdőkből hozatott faanyagot, és ezek felhasználásával építették fel a szolnoki hidat 1740-42 között [10]. 1817-18-ban ismét újjáépítették a hidat. Ezeket a munkálatokat Tunkel Ferenc ácsmester végezte. 1844ben a fa másik veszedelmes ellensége, a jég pusztította el, február 20-án a hidat a Zagyva és a Tisza összetorlódott jege elsodorta. Újjáépítését fenyőfacölöpök felhasználásával 1845. december 10-én fejezték be [11]. Az 1848-49-es szabadságharc idején Szolnok stratégiailag fontos hely volt. 1849. január 22-én Perczel Mór csapatai kiverték az osztrák csapatokat a városból. A túlerő miatt azonban visszavonultak a Tisza mögé és az ellenség átkelésének megakadályozására felégették a Tisza-hidat. A szabadságharc után az elkorhadt fahíd nem bírta tovább a terhelést. Újjáépítésére 1851-52 között került sor. Az építési munkálatokra Obennayer Lajos kapott megbízást. A híd a régi helyén épült fel 10 nyílással. A híd teljes hossza 192 m. Két falazott hídfő is készült, ezek közé helyeztek 9 kétsoros cölöpjármot. A pillérek szerepét betöltő jármok 8-8 pár cölöpből álltak, a régi hídból származó cölöpöket is felhasználták. A jármokra helyezték nyereg és könyökfákra támasztva a fenyőgerendákból összeékelt tartó gerendákat, minden nyílásban 8 párt. 1886-ban a jármoknak jégzajlás elleni védelme miatt két soros cölöpözött jégtörők épültek a jármok elé. 1891 -ben a Tisza folyót átívelő mederhíd és hat ártéri híd található [12]. Szolnok utolsó fahídja több mint fél évszázadig szolgálta a közlekedést. A híd tragédiája 1909. március 15-én következett be, amikor a Tiszán levonuló hatalmas jégár elsodorta a tiszai fahidat. A fahidak korszaka a város alatt folyó Tiszán ezzel véget ért. A következő híd, amelyet 1911. június 24-én adtak át, már vasszerkezettel és betonpillérek-kel készült. A pillérek és a hídfők terveit a Szolnoki Államépítészeti Hivatal, a vasszerkezetet Mihailich Győző tervezte. Az alépítmény építési munkáit a Gregersen G. és Tsa, a felszerkezetét a dr. Lipták és Tsa cég végezte el. A hídfők és a két mederpillér a vízszintig betonból készült, a víz feletti részeknél azonban már tennéskő falazatot alkalmaztak. A vasszerkezet szerelési munkáit 1910 őszén kezdték el. A híd próbaterhelését 1911. június 21-23 közötti időpontban tartották. A felszerkezet Gerber-csuklós rácsos gerendahíd volt [13]. A Tanácsköztársaság idején a hadmüveletek pusztításai a közúti hidat sem kímélték, a Vörös Hadsereg csa74