Hidak Heves megyében (Eger, 1998)

Vas- és acélhidak

A3CA Vas- és acélhidak Heves megyében kevés az olyan vízfolyás, melyet a XIX. században már egyértelműen vasszerkezettel tartottak áthidalandónak, ezek közé tartozik a Tisza. A Poroszló és Tiszafüred közötti Tisza-hidat, először 1834-ben faszerkezetű közúti hídként építette meg Józsa András földesúr [1]. A Füzesabony—Debrecen helyiérdekű vasútvonal kiépítése szükségessé tette kellő teherbírású, állandó, javítást nem igénylő — ekkor még közúti-vasúti forgalomra tervezett — híd építését. 1891-ben elkészült a 30+3X70+30 m támaszközű, hegesztett vas anyagú, alsópályás, szegecselt, rácsos hídszerkezet. A két szélső (30 m-es) nyílásban kétszeres rácsozatú, 3,25 m magas, párhuzamos övű, a középső három nyílásban pedig 8,5 m magas, oszlopos rácsozású, csonka szegmens alakú szerkezetet épített a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Részvénytársaság. A két főtartó távolsága 6,95 m volt [2, 3]. Kiskörén a 780 m hosszú vasúti Tisza-híd először (1889-ben) teljesen fából épült. Meglepő ez a tény, hisz 1890—91-ben Poroszló—Tiszafüred között a helyiérdekű vasút és közút forgalmára már rácsos vashidat építettek. Hamarosan rá kellett jönnie a híd kezelőjének, hogy a viszonylag nagynyílású (48 m-es) medernyílások alépítménye és áthidaló szerkezete állandó javítást igényel. Ezért 1906-ban állványon alsópályás, folytvas anyagú, rácsos medernyílásokat építettek (45,4+64,4+45,4 m). A munka kivitelezője a MÁVAG volt [4]. Ez is csonkaszegmens alakú, szegecselt szerkezet, anyaga, nyílásbeosztása azonban eltér a Poroszló—Tiszafüred közúti hídétól. Ennek a ma már közel 90 éves szerkezetnek vannak — ha nem is érintetlenül — megmaradt részei, így tanulmányozhatlak az akkori hídtervezés és hídépítés részletei. 1919-ben a megye első állandó Tisza-hídjának a Tiszafüred felőli kisnyílású vasszerkezetét és két medernyílását felrobbantották. 1920 karácsonyára elkészült egy provizórium, három 30—30 m nyílású Kohn-, a középső nyílásban pedig Roth—Wagner-szerkezet, mely jó példa arra, hogy ideiglenes hídszerkezetekkel ilyen súlyosan rongált hidat is viszonylag gyorsan helyre tudtak állítani [5]. E Tisza-híd helyreállítása 1923-ra készült el a kiemelt roncsok felhasználásával; úgy, hogy a szétszedett vasszerkezetet az állami gépgyár budapesti műhelyébe szállították, s ott egészítették ki a hiányokat és részben erősítették egyes elemeit [3]. 1937-ben a fővizsgálat olyan károkat mutatott ki, hogy a hídon korlátozást kellett bevezetni. A járatos mozdonyterhelésre nagy volt (30—40%) az igénybevétel túllépése s az anyagvizsgálatok eredménye is kedvezőtlen volt, ezért amikor felmerült a vasútvonal elsőrangúsításának kérdése, megszületett a döntés a vasúti és közúti forgalom külön választására új vasúti híd építésével [3]. 1941-ben meg is kezdődött az új híd kivitelezése, s ez nagy szerencse volt, mint majd meglátjuk a későbbiekben. A kiskörei Tisza-híd is elpusztult 1919-ben, amikor felrobbantották a rácsos vasszerkezeteket, az ártéri hídrészek zöme pedig leégett. 1923-ban a medernyílásokat eredeti formájukban újjáépítették és átépítették a budapesti déli összekötő híd hegeszvasanyagú hossztartóiból az ártéri nyílások felszerkezetét [4]. Figyelemre méltó, hogy az akkor „már csak" 589 m hosszú hidat ilyen rövid idő alatt át-, illetve újjáépítették. Az acélhídépítés fejlődését mutatja az 1943-ban legyártott új tiszafüredi vasúti Tisza-híd, mely az eredeti nyílásbeosztással meg59