Hidak Heves megyében (Eger, 1998)

Földrajzi adottságok

Földrajzi adottságok másrészt a hegyvidéki részek egyre csökkenő faállománya nem segíti elő a csapadékgyűjtést. A patakok nyáron elapadnak, tavasszal meg­duzzadnak és károkat okoznak. A megye legjelentősebb folyóvize a Tisza, amely egyben Heves- és Jász-Nagykun-Szol­nok megye között határt képez. A Kárpát-me­dence keleti felének vízgyűjtője. A Tisza az Al­föld táj alakító tényezője. A maihoz hasonló Tisza a pleisztocén—holocén fordulóján alakult ki, 10—12 ezer évvel ezelőtt. Ekkori medervál­tozásaival 100 km-es szélességű sávot érintett [6]. Hatalmas hordalékkúpját többször végig­pásztázta. Mederváltozásait a kéregmozgások a hordalékosság, valamint az éghajlat (a hőmér­séklet és csapadék) változása eredményezte. A mai Tiszát az ó-holocénkori mozgásfázis alakí­totta ki [7]. A folyó pályája a Mátra és Bükk lej­tője felé terelődött. Végleges pályáját a jobb ol­dali mellékfolyók feltöltő tevékenysége módo­sította. A Tiszát és környékét az írásosan elő­ször említők (Marcellinus, Priszkosz Rhetor) kanyargós pályájú, a kiterjedt térségeket lassan körülfolyó, mocsarakkal telt vidékként jellem­zik [8]. A Tisza Heves megyei szakasza a fel­szín alakítása szempontjából kanyarogva fel­töltő vízfolyás, középszakasz jelleggel [9]. A „Szőke-Tisza" elnevezést az iszap formájában lebegve szállított hordaléknak köszönheti. A Heves megyei szakasz kb. 125 km hosszú. A megye területén a Kis-Tiszának nevezett haj­dani Tisza-meder szigetet fog közre a Tiszá­val. A Kis-Tisza a szabályozások után lett a Laskó és az Eger vizének levezetője. Különösen a Közép-Tiszavidék jellemzői voltak a fokok, amelyek a folyót kísérő hátakon keletkezett ki­szakadások voltak. A Tisza és mellékfolyói mentén a vízborítások jóval nagyobbak voltak, mint a dunaiak és összefüggő területet alkottak [10]. A Tisza völgyében a vízrajzi viszonyok a múlt században megkezdett szabályozások so­rán megváltoztak. A Tisza legjelentősebb mellékfolyója a Zagyva. Hossza 179,4 km. Vízgyűjtő területé­nek nagy része a Cserhát és a Mátra területére esik. Mellékfolyói a Tárna, a Galga és a Tápió. Nagyságban a második a Tisza mellékfolyói közül a Tárna, 105 km hosszúságával, viszont a legnagyobb vízgyűjtő területtel rendelkezik. A Parádi-Tarna és az egyesült Tárna a Mátra kele­ti határa. Törésvonal mentén halad. Mellékfo­lyói, az Ágói-, a Nagy- és a Mérges-, a Gyön­gyös-, a Bene-, a Tarnóca-, és a Kígyós-patakok. A megye vízfolyásai közül a harmadik leg­hosszabb a Laskó-patak, amely a Kis-Tiszába ömlik. Hossza 74 km. A X. század végén a Las­kó-patak őse a mai Hanyi-ér mentén haladt, a mai Laskó alsó szakasza pedig az akkori Eger­patak völgye volt. A XV— XVI. századi válto­zások eredményeként a Laskó-patak Füzes­abonynál kettéágazódott, természetes hátra­vágódás, vagy mesterséges átmetszés révén. Az egyik ág továbbra is a Hanyi-ér felé tartott. A XVIII. század elejére szűnt meg a Laskó lefo­lyása a Hanyi-ér mentén. A kettéágazás másik iránya délkeletre, Sarud határában átvágott a Tisza felé. A Laskónak szabályozása után (1860—67) új torkolatot alakítottak ki [11]. Az Eger-patak nagyságban a negyedik He­ves megye folyóvizei közül, a Kis-Tiszába öm­lik, útja során felveszi többek között a Tarká­nyi-, Ostoros-, Kánya-, Hór-, Kácsi-patako­kat, valamint az egri meleg források vizét is. Hossza 68 km. Több ágból ered, ezek Mikófal­vánál egyesülnek és innen nevezik a patakot Egernek. A forrásvidék tengerszint feletti ma­gassága 330 m, a torkolatvidéké 93 m [12]. A Bélapátfalvi-medencétől völgye tektonikus, az Almárig tartó szakaszon a patak kanyarogva bevágva folyik (Szarvaskői szurdok). A patak­nak Mikófalvától Makiárig teraszos a völgye. A völgyben öt teraszt sikerült kimutatni. Dél felé a völgysík kiszélesedik és Maklár alatt törmelék­kúpfelszínre érkezik. Utolsó szakaszán a tör­melékkúpfelszínen folyását többször változtat­ta, jelenlegi medre mesterséges. Ma Maklárnál az Eger kettéágazik, a keleti ága a Rima, Eger­farmostól keletre ömlik újra az Eger vizébe [13]. Már a történeti idők kezdetén is mocsaras volt az Eger-patak mente, csak tudatos emberi beavatkozás tudta letelepedésre alkalmassá tenni, pl. Eger város mai területét is. Ez a mun­ka az Árpád-házi királyok korában indult meg. A városon belül a patakot két ágra osztották, az egyik ág a mesterséges malomárok volt. A XVIII. század elejére az Eger-patak keletebbre vándorolt, elhagyta a Laskóval Egerfarmos ha­11

Next

/
Oldalképek
Tartalom