Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

dr. Tóth Ernő: A hídépítés anyagai és technológiái szerinti áttekintés

A HÍDÉPÍTÉS ANYAGAI ÉS TECHNOLÓGIÁI SZERINTI ÁTTEKINTÉS A híd neve Ossz hossza (m) Nyílások száma Legnagyobb nyílás (m) Kialakítás ! Megjegyzés Körösszakái 80 5 20,0 Függesztőműves minden nyílás Kornádi 89 4 + 1 23,3 4 nyílás íüggesztőműves medernyílás rácsos acélszerkezet Pocsaj 83 8+1 14,7 medernyílás íüggesztőműves Hencida 83 6 15,0 gerenda híd Kismarja 50 5 15,0 gerenda híd Bakonszeg 45 7 9,0 gerenda híd j 1909-ben átépítve Darvas 49 5 13,4 gerenda híd j 1932-ben elvitte a jég Gáborján 73 4+1 25,0 medernyílás függesztőműves 1896-ban épült, a fónyílás 1905-ben tönkrement Hármas B.szentmárton 164 15+1 14,7 fónyílás íüggesztőműves Hármas B.szentmárton 63 7 10,0 gerenda híd B.szentmárton 70 4+1 36,0 medernyílás acélszerkezel faszerkezetű nyíiások is átépítve m) függesztőműves szerkezetet építettek, melyre nem voltak szabványtervek. A bemutatott táblázatból jól látszik, hogy 15,0 m-nél nagyobb nyílásoknál már nem alkalmaztak gerendahidakat, s legfeljebb 25,0 m-es függesztőműves nyílásáthidalást terveztek, efölött acélszerkezeteket építettek. A forrásműként szereplő albumban általában hiányzik a hidak építési éve, abból azonban, hogy 1893-ban a Sebes-Körös hídjaira 30,0 m-es, a Berettyóra pedig 25,0 m-es legnagyobb nyílást írtak elő, következtetni lehet a bemutatott fahidak építési évére. A berettyószentmártoni híd acélszerkezetre történő átépítése során érdekes, hogy először a kisebb nyílásokat - bár azokat is átépítették - meghagyták faanyagúnak. Téglából, kőből tartósabb, nagyobb teherbírású hidakat lehet építeni, ezért Hajdú-Bihar megyében is viszonylag korán épültek nagyobb méretű, jelentős hidak. Hajdúböszörményben 1813-ban épült meg a Kadarcs-patak hatnyílású hídja 3,9 m nyílásokkal [9]. Böszörmény különleges jogállása miatt saját területén, központi jóváhagyás nélkül építhetett hidakat, ezért készült ilyen viszonylag kis nyílásokkal ez a soknyílású téglaboltozat. A híd rendkívül gyorsan épült, ez a kivitelező Bramer György munkáját dicséri. Sajnos a megye kevésjelentős boltozata közül ez sem maradt fenn, 1967-ben elbontották, emlékét néhány fénykép őrzi. A Hortobágy „kilenclyukú kőhídja" hazánk leghosszabb boltozott hídja, s nemcsak a megyének, hanem a reformkori hazai hídépítésnek jellegzetes értékes alkotása. Története főleg Lósy-Schmidt Ede és dr. Gáli Imre kutatásai alapján jól ismert [3]. A híd 1827-33 között épült, hosszabb megszakításokkal, Povolni Ferenc tervei alapján, Litsman József kivitelezésében, 4 1/2 öl nyílásokkal, a szárnyfalakkal összesen 167,3 m hosszban. A „kőhíd" valójában zömében téglából készült, csupán a pillérek köpenye és a boltozat oldalsó lezárása készült kőből. E híd építésének története rendkívül tanulságos, mert jól látszik belőle az akkori tervezési, jóváhagyási gyakorlat, mely ebben az esetben meglehetősen vontatott volt; a Kamara ugyanis kedvezőtlennek tartotta a túl kis nyílásokat. A részletesen feltárt hídtörténet értékes azért is, mert mesteremberek: Kozma András, Diószegi Sándor téglavetők, Turtsányi Pál kőfaragó, Liszkay Sámuel városi földmérő, Huszár Mátyás kerületi kamarai főmérnök és sok derék ember nevét megörökítette az utókornak, akik közreműködtek a híd építésében [10]. Az 1945 előtti hídállományról nem maradt fenn teljes körű nyilvántartás, a rendelkezésre álló adatok szerint kevés, általában kis nyílású boltozatok voltak az úthálózaton. A megye jelenlegi hídállományában a kilencnyílású Hortobágy-hídon kívül csak két boltozat található. 52-