Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)
dr. Tóth Ernő: A hídépítés anyagai és technológiái szerinti áttekintés
A HÍDÉPÍTÉS ANYAGAI ÉS TECHNOLÓGIÁI SZERINTI ÁTTEKINTÉS Acélanyagú híd viszonylag kevés épült a megyében, közülük említésre méltó a Kót-Szeghalom közötti és a berettyószentmártoni vasúti híd [7]. Közúti hídként elsősorban a Sebes-Körösön volt szükség nagyobb medernyílás építésére, így Komádinál ötnyílású híd állt már 1880 körül, amit bizonyít, hogy kétszeres rácsozású, 23,3 m nyílású szerkezetet ábrázol a gyulai Folyammérnöki Hivatal albuma, amely szerint 1894-ben már 30 m nyílású hidakat kellett építeni ezen a vízfolyáson [7]. Gáborjánban 1935-ben épült a hatnyílású Berettyó-híd, melynek medernyílása a korábbi kornádi hídéval egyezik. Ez a szerkezet ma is áll, így ez ma a megye legrégibb acélhídja. Az övek egyfalú „T" szelvények, a rácsrudak részben lapos acélból, részben szögacélból állnak, az oszlopok áttört I szelvényűek [11]. 1912-13-ban Újiráznál a Zielinski Szilárd tervezte Sebes-Körös-híd medernyílása 30,0 m-es csonkaszegmens alakú. A csatlakozó nyílások az akkor tért hódító vasbeton gerenda hídszerkezetek. Kár, hogy a világháborúban ez a szerkezet tönkrement. 1915-16 körül Berettyóújfalu és Berettyószentmárton között ugyancsak szegmens alakú, felső keresztkötés nélküli, 35,7 m nyílású rácsos acél mederhíd épült, ez a szerkezet is megsemmisült 1944-ben. Püspökladány-Kolozsvár út 221+416 - Berettyó-híd Az apavári Hortobágy-Berettyó-híd is korai acélszerkezet volt (1893-94), amit 1972-ben Szeghalomra vittek át és a világháborúban felrobbantott gőzmalmi Berettyó-híd medernyílásába építettekbe. Ezen nagyobb hidak mellett számos kis nyílású, acéltartós híd is épült a megyében, így pl. a debrecen-egri törvényhatósági közúton 1911-ben kétnyílású (6-6 m) fahíd épült, acél I tartókkal (1938-ban átépült). A hajdúszoboszló-hajdúszováti úton két 4,0 m nyílású acéltartós, zórésvasas híd állt, melyek 1904-ben épültek. Balmazújvárosban 2 m nyílású, 1895-ben épült kőfalas, vastar^ós, zórésvasas híd állt 1938-ban. A Szent Ágotánál álló híd, mely 1893-ban épült az egyik legnagyobb (4x10 m) vasgerendás fapallós híd. A legnagyobb nyílású (12 m) a Püspökladány szíkkisérleti telepre vezető úton álló vasgerendás, fapallós híd volt [12]. 1945 után viszonylag kevés acélhíd épült. Újiráznál a Sebes-Körös felrobbantott 30 mes medernyílását 1949-ben Herbert-híddal, majd 1966-ban a mezőtúri, hasonló méretű és alakú Hortobágy-Berettyó-híddal pótolták [11]. A Berettyóújfalut elkerülő főúton 1944-ben megsemmisült az alig kétéves ívhíd. Rendkívül ötletes megoldást alkalmaztak itt 1948-49-ben a tervezők, Bölcskei Elemér és Székely Hugó: az előző vasbeton ívhíd helyett az egyszerűbben megépíthető acélszerkezetű megoldást tervezték meg. A szegedi Tisza-hídnak, mely felső pályás ívhíd volt, ártéri nyílásai épek maradtak, így azokból karcsú, vonóvasas ívhidat lehetett tervezni. A kettős rácsozású szegecselt íveket kilenc keresztkötés fogta össze. A pályalemez hossz- és kereszttartós, kétirányban teherhordó vasbeton lemez volt. Az építés során szerencsés kimenetelű tűzeset okozott izgalmakat, szerencsére a hídszerkezetben nem esett kár. Az érdekes megoldású híd ma már nem áll, így emlékét csak a tervek, fotók és három „testvére" őrzi Szeghalomban, Ráckevén és Marcaltőn. Berettyószentmárton és Berettyóújfalu között a 36,0 m nyílású rácsos acélszerkezet oly mértékben károsodott a robbantás következtében, hogy új híd 53
