Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

Simonyi Alfonz: Átereszek

.-:'#>•'• '••• Átereszek A

közúti közlekedés hosszú ideig nem ismerte és nem is alkalmazta az átereszeket. Hiszen a kisebb és időszakos vízfolyásokon a közlekedő ember, lovas és szekér minden gond nélkül át tudott kelni. Ha viszont a vízfolyás az út pályaszintje alatt mélyebben volt, ott hagyományos kőműves szerkezet épült: a boltozott téglaáteresz. A debrecen-tokaji törvényhatósági úton 1921. évben épült nyílt betonáteresz Ilyen boltozott átereszek már a XVIII. sz. óta épülhettek, ámbár erről műszaki dokumentáció nem maradt fenn. A XIX. sz. vasútépítéseinél merül fel az a kényszer, hogy minden vízfolyást valamilyen műtárgygyal - híddal, áteresszel - kell keresztezni. A kisebb vízfolyásokon ennek nyomán kezdték alkalmazni a nyílt áteresztőket vagy - a fentebb említett esetekben - a csőáteresztőket. A nyílt átereszek legegyszerűbb formája volt a faáteresz, amely a vízfolyás két oldalán gerendákból ácsolt ellenfalakból állott s azokon a járófelület fapallókból készült. Vasútnál az áthidalást maga a sín képezte. De a nyílt átereszek ellenfalai téglából, később - 1890-től - betonból épültek. Az 1880-as évektől kezdve főleg a törvényhatósági közutakon egyre több áteresz épül. A megyei törvényhatósági közgyűlések néhány jegyzőkönyvét idézve „három hidacs" épül a Debrecen és Böszörmény közti úton a „Mélyvölgyben" (1881. okt. 6.), majd ugyanitt a következő évben ismét három, de ezt már áteresznek mondják (1882. ápr. 19.).Báránd határában egy nyílt átereszt kell készíteni, mert az „a megtorló víz átbocsájtására nem elégséges..." (1882. ápr. 20.) A kerületi útmester jelenti 1890-ben, hogy Szoboszlón a vasútállomási úton „a városháztól számított első faáteresz" is szűk, bővítése szükséges. Az épülő átereszek további sorolását mellőzve, célszerűbb egy tipikusan közúti nyílt áteresz szerkezetét