Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

Simonyi Alfonz: Közlekedés a lápok között a XVIII. sz.-ban

KÖZLEKEDÉS A LÁPOK KÖZT A XVIII. SZ.-BAN - csak a magasabban fekvő mocsárszéleken és a morotvákon jöhettek létre. Egy hadi útja volt csak ismert, a debrecen-váradi, amely a Bihar-Kismarja-Pocsaj-Hosszúpályi útvonalon vezetett, ahol több híd is követte egymást (összesen 8), majd következett a Berettyó és az Ér hídja Pocsajnál. Innen Debrecenig szárazon vitt az út. Az ebből kiágazó kelet-nyugati irányú útvonal nem Váradra, hanem Szentmártonra s onnan Újfalura, a Berettyótól tisztes távolságban vezetett. Pocsaj-Esztár-Hencida-Gáborján-PéterszegÚjfalu-Szentmárton útvonalon egy átkelőhely volt, a szentmártoni, amely Újfalu és Szentmárton között, mindig nagyjelentőségű volt a Berettyón [61 s amely kezdetben rév, majd híd volt. A helyi, községek közötti kapcsolatot a Sárréten a „sárhajó" biztosította. Fából készült, csónakszerű alkotmány volt, amelyet lóval húzattak s amely a vízen és sáron egyaránt csúszott. A sárhajókat is A berettyószentmártoni híd a Berettyón dévány, kőtt-láp, zsombékos és hínáros... s a mindent elrejtő nádasok, gyékényesek, kolokány-fészkek..."[5]. A szakali Körös-híd Jobbára a pákászok azok, akik e vízi rengetegben eligazodtak. A különleges gyalogutak a nádasokban „az oszlopok gyanánt a vízből kiálló zsombokok" voltak, s ezeken - egyikről a másikra - lehetett gyalogosan bukdácsolni. Utak - természetesen 2 0