Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

Simonyi Alfonz: Közlekedés a lápok között a XVIII. sz.-ban

KÖZLEKEDÉS A LÁPOK KÖZT A XVIII. SZ.-BAN menytől D-re, Zeleméren és Józsán át sűrű erdőségek voltak, melyek Hadházig húzódtak. A legelők és szántók töltik ki Balmazújváros határát is, melynek vizei a Karácsony-fokon át futnak a Hortobágy folyóba. A Hortobágy folyót kétoldalt időszakosan vizes, nádas területek követik, nagy szélességben, melyek Máta-pusztánál megszűnnek. Mátánál a Hortobágyon jelölve találjuk az elég hosszú fahidat, mellette a Hortobágyi csárdát és szekérállást. A Máta- és Medgyes-pusztákon már csak elvétve látni vizes, lápos helyeket. Szoboszlón áttekereg a Kösely - Kese, majd észak felé ír le fantasztikus kanyarulatokat, mígnem visszafordul Nádudvar felé, s a falu északi peremét átölelve, több ágra szakadva ömlik a Hortobágy folyóba. A Hortobágy folyó Szentágota-puszta szélénél elveszti medret és mocsárrá terül szét. A Hortobágy-meder végénél találjuk az elég jelentős méretű „Ágota-hidat". Nádudvarnál a Kösely fölött a „Makkod" és a „Lapos" halomnál is voltak kisebb fahidak. A Karcag-Püspökladány közti teljes területen húzódik a Nagysárrét lápos, mocsaras, vizes „tengere", melyből kisebb-nagyobb száraz szigetek emelkednek ki: „Apavára-sziget", „Thury-sziget", „Mérges-sziget". Az óriási területű láp nyugatról megkerüli Püspökladányt és keletre benyúlik Szerep, Sárrétudvari és Bajom alá. Itt tekereg Szerep alatt a Berettyó is. Bajom, Rabé, Torda alatt a mocsár széles sávban követi a Berettyó zegzugos folyását. Báránd, Tetétlen, Földes és Sáp környékén ismét morotvák által szabdalt legelők és szántók találhatók, melyek Berettyóújfalutól északra eltűnnek. Újfalutól K-re és ÉK-re legelők és szántók voltak. Berekböszörményt a Kutas-patak és a Cente-patak ölelte körül, amely éppen itt torkollott a Kis-Sebes-Körösbe. Ezen a tájon mocsárvidék már nem volt. A nyírségi részen pedig helyenként ismét kisebb-nagyobb vizes terek váltották az erdőket. Hajdú-Bihar megye folyói tehát a Hortobágy, a Berettyó, az Ér s a Körösök, míg egyéb vízfolyásai a Tóczó, az Ágod és Vérvölgy vizeivel s a Kodár, majd ezek összeömlése után a Kondoros, alább a Kösüly (Kösely), mely a vizeket a Hortobágyba vezette. Esztárnál az Ér folyóból egy mocsáros ág indul ki, mely mint Kék-Kálló-ér tekereg Konyár és Tépe, majd Szovát és Szoboszló körül [2]. A Tisza-képezte mocsarakból keletkezett Hollós és Szandalik vízfolyások egyesülve Hortobágyként haladtak délnek s Nádudvarnál egyesültek a Kadarcscsal. Itt ömlött belé a Kösely, amely Debrecen alól hozta a vizeket. A Sárrétben azonban eltűnik minden. Említhetjük még a Berettyó és Körösök vidékéről a Tekerő-eret, a Köles- eret, a Kohány-patakot és az Ág-eret is. A Kese (Kösc) Nádudvar szélén A Hortobágy, a Berettyó, valamint a Körösök völgyének hatalmas vízborította területéből csak a morotvák, hátak és halmok emelkedtek ki, alig 1-2 m-re a víz fölé. Ilyenek voltak a Bakonszeg-ZsákaDarvas, valamint a Szerep-Báránd-Bihartorda között húzódó morotvák. A legnagyobb hát volt a Szerep-Báránd-Torda háromszöge. Végül a halmok emberi építmények voltak (őrhalmok, vigyázó halmok) [3]. A kiemelkedő leírt képződményeken, bent a mocsárban, a szélén és a kanyargó erek könyökeinél lapultak meg az emberi telepek, alig érintkezhettek egymással s a külvilággal [4]. A legtöbb sárréti faluszélen túl már „az igazi mocsár uralkodott: a feneketlen dágvány, 19