Hidak Fejér megyében (Székesfehérvár, 2006)

A hídépítés fejezetei

A hídépítés fejezetei A boltozatok számában 2,0 m-nél kisebb nyílású műtárgyak is szerepelnek, ezért is jóval több az 1818ban felmért hidak száma az 1766-ban összeírtnál, illetve az I. katonai felmérésen szereplőnél. A boltozatok száma 1818-ban mindenképpen említésre méltóan magas, jól jelzi, hogy a megye vezetői és a földbirtokosok is időben elismerték az állandó hidak építésének fontosságát. Székesfehérváron is sorra épültek boltozatok, így 1818-ban építették át a Hosszú-hidat a Gaján. A "Nagy Templom fundamentum kövei maradványából" építette Riedler József kőművesmester és Fiedler Mihály főpallér. A városban 1821-ben 22 kőhíd volt [7]. Feltétlenül említésre méltó, hogy az 1775 utáni években Martonvásáron a kastélyparkban igényes, szép háromnyílású boltozat épült, mely ma is dísze a parknak [3]. A martonvásári kastélypark boltozata, Gyukics Péter felvétele 1839-ben négy fontos kereskedő út hídjairól készített felmérés is tájékoztat a boltozott hidakról [10]. Eszerint a Székesfehérvár-Lepsény közti úton négy kőhíd volt (3 öl hosszúak), a Székesfehérvár-Tétény közti úton Pákozdnál két 3,5 öl nyílású, Sukorón 5 öles, Velencén és Baracskán 3,5 öles, Tárnokon két híd, az egyik 4 öles és 17 kisebb áteresz méretű kőhíd, a Tétény-földvári úton Tárnokon három kőhíd, a Bentán kétnyílású, Ercsinél pedig 4 öl hosszú. Meglepő, hogy ebben az időben a többi fahíd volt. A Székesfehérvárinotai úton a város határában egy kétnyílású, 5 öl hosszú, a Szentgyörgyi csárdánál 3 öles, Csórón és Inota határában egy-egy 3 öles híd állt [3, 15]. Megállapítható, hogy a kereskedő utak egy részénél szinte mindegyik híd már állandó anyagú volt, összességében a négy úton mintegy 50 % volt a kőhidak aránya. Székesfehérvár hídjairól 1833-ból van tételes kimutatás. Ebben a régi budai sorompótól a kisfaludi határig hat, a móri sorompótól a keresztesi határig két kőáteresz, a palotai sorompótól a Hosszú-híd (1818ban épült) Hosszú 4,5 öl széles. Ezenkívül még egy kőhíd (2 öles) és három áteresz szerepelt. 4j 5 % Boltozatok A már említett - 1821-ben készített - nyilvántartásból tudjuk, hogy több (22) kőhíd volt a városban. Az 1836-ban illetve 1839-ben készített kimutatások a Helytartó Tanáccsal 1832. október 2-án kelt rendeletére készültek a "nevesebb utakról és hidakról" [11]. Érdekes az a megállapodás, melyeta vármegye közgyűlése Pátzelt Antal kőművessel és Geiszt János kőfaragóval kötött, átalányáron történő hídépítésre. Pl. egy "4 láb széles és ehhez kívánatos hosszúságú kőhíd 45 forintért" készült [3]. A vasútépítés során már korán, tekintélyes méretű boltozott hidakat építettek, így Baracskánál egy 6 öl (11,38 m) nyílású hidat, melyet 1941-ben szélesítettek. Ez ma is hordja a töltés és a vasúti forgalom terhét [3]. A Válí-víz hídja a baracskai vasúti töltésben, 100 éves korában, dr. Gáli Imre felvétele, 1961 Nemcsak a Buda-murakeresztúri vonalon, hanem pl. a Komárom felé vezetőn is 1860-ban három (2,83,9 nyílású), a bicskei vonalon öt 3 m nyílású boltozat épült [12]. Martonvásáron kívül a megye több kastélyparkjában is áll több, 100 évnél idősebb boltozat, például az alcsútiban 1881 óta [13], Alispáni jelentésből tudjuk, hogy 1887-ben az Alcsut-etyeki úton öt koboltozat épült, melyhez a követ József főherceg uradalma adta és szállította [14]. Az alcsútdobozi kastélykert szép boltozata napjainkban, Bíró János felvétele 21