Hidak Fejér megyében (Székesfehérvár, 2006)

Függelék

Függelék (f^At dül a Gaja-híd áll ma is, igaz megszélesítve és meg­erősítve. 1944 őszén, 1945 tavaszán 89 közúti híd pusz­tult el a megyében, ezek újjáépítése, a feltételek hiánya miatt is, igen nagy feladat volt. Az újjáépíté­sek ötletes, változatos módon történtek. Teljesen új szerkezettel épült Dinnyésnél a vasút feletti híd, több esetben az eredeti tervek szerint épült az új híd, de előfordult, hogy új helyen történt az újjáépí­tés (Szabadbattyán), és több esetben acéltartós, vasbetonlemezes hidak épültek. Az újjáépítéssel szinte egyidejűleg a 6. sz. és a 81. sz. főutat korszerűsítették. Az előbbinél Duna­pentele térségében új nyomvonalon újszerű (pl. V lábú) vasút feletti hidak épültek, a 81. sz. főút pedig új nyomvonalon, új vasbeton keret hidakkal épült. Új technológiák: a feszítés, az előregyártás is megjelent a hídépítés kelléktárában: Szárnál a he­gyeshalmi vasútvonal felett Hoyer-rendszerű előre­gyártott gerendás híd, Sárszentmihálynál előregyár­tott lemezsávos felszerkezet épült, 1962-től pedig a 2-10 m-es nyílástartományban ún. FT tartós felszer­kezeteket építettek, általában vertcölöp alapozás­sal (a mai napig 55 ilyen híd épült). 1975-től a 10 m-nél nagyobb nyílású hidak épí­tésére kifejlesztett EHG (előregyártott hídgerenda) tartós hidak építése kezdődött, elsőként teljes elő­regyártással épült kápolnásnyéki hidat kell említeni, melynek pillérei kb. 12 m magasak. A 7. sz. főút és a nagykanizsai vasútvonal felett vezető híd sikeres példája az előregyártásnak. Polgárdinál 1984-ben, Dinnyésnél 1987-ben két, illetve háromnyílású EHGT tartós felszerkezetűre épült át a korróziós ká­rokat szenvedett két műtárgy. Az előregyártott híd­gerendák több típusa is megjelent a megye híd­építéseinél, így a KCs tartó 1981-ben (hét ilyen híd van a megyében). Külön kell szólni az M7 autópálya hídjairól, me­lyek 1965-75-ben épültek. Ezek zöme monolit, vál­tozatos alépítményű és felszerkezetű híd. Esztéti­kus kialakításukkal autópálya hídjaink közül a leg­szebbnek ítélhetők. A Kápolnásnyéknél épült V-lábú gyaloghíd a legmerészebb köztük. A Székesfehérvárt nyugatról elkerülő úton 12 híd épült 1999-2005-ben EHG/F és FCI tartókkal (26­31,6 m legnagyobb nyílással). Acélszerkezetű hidak építése 1999-től vált jelen­tőssé a megyében. A Székesfehérvár-komáromi va­sútvonalon épült újszerű (alsó öv nélküli) rácsos, he­gesztett vasúti híd, Székesfehérváron az Álba Plázához vezető gyaloghíd, az M6 autópálya H 28 jelű, 21°ferdeségű, tíznyílású, öszvérszerkezetű, va­sút feletti hídja és a dunaújvárosi Duna-híd kiemelt figyelmet érdemel. A Duna-híd ártéri hídszerkezetei (17 nyílás) 1369 3, '-'Wf Összefoglaló 1/ m hosszú, többtámaszú, folytatólagos, ortotróp pá­lyalemezes szekrénytartós szerkezetek, a meder­szerkezet 307,8 m nyílású kosárfüles ívre függesz­tett gerendahíd, mely kategóriájában a világon a legnagyobb. A főtartó S460 M/ML minőségű acél­ból készül. A mederhíd beúsztatással kerül a helyé­re ebben az évben. Az előbbiekben vázolt hídállomány megoszlásá­ban autópályákon 83, az országos közutakon 264, az önkormányzatok kezelésében 231, vasúti híd pedig 160 van. A folyamatban lévő autópálya-építé­sekkel jelentősen nőni fog a megyei hídállomány, különösen hídfelületben. A Fejér megyei hidakat bemutató könyv, a sorozat 14. kötete az eddigiekhez hasonlóan elsősorban szakembereknek szól, illusztrációi pedig minden ér­deklődőnek tájékoztatást nyújtanak. A könyv fejezetei földrajzi, vízrajzi adottságok, a közúthálózat kialakulása, a korai hídtörténet, fahi­dak, boltozatok, acélhidak, vasbetonhidak, a hidak újjáépítése, az autópályák, országos közutak, önkor­mányzatok, vasutak hidjai, hídnevek, hidak és mű­vészet, valamint kronológia, tervezők, kivitelezők, összefoglalás és mellékletek. A könyv írásában tervezők, kivitelezők, múzeu­mok, levéltárak, kiemelten a közútkezelők nyújtot­tak nagysegítséget, források, illusztrációk rendelke­zésre bocsátásával, köszönet nekik. A könyv írói mérnökök: André László, Bíró János, Bognár Tibor, Hajós Bence, Juhászné Viniczai Ág­nes, Kerényi Enikő, Molnár István, Szaip Lászlóné és dr. Tóth Ernő, aki a szerkesztést is végezte. Az angol nyelvű összefoglalót dr. Gáspár László, a né­met nyelvűt dr. Tráger Herbert készítette, aki a könyv lektora is volt. E könyv a 47. hídmérnöki konferenciára készült. Az M7 kisíángi bekötőutat átvezető műtárgya, dr. Imre Lajos ecsetrajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom