Hidak Csongrád megyében (Szeged, 2003)

A megye adottságai

vény az 1597. évi XIV. t. c, mely a törvényt hanyagul végrehajtó alispánokat pénzbüntetéssel fenyegeti meg [7], Minthogy a jelzett időben Csongrád megye török megszállás alatt volt, a törvény a megyében nem került végrehajtásra. A török kiűzése után III. Károly király 1723ban életrehívta a Helytartótanácsot, melynek számos feladata közül az egyik az ország útjainak járhatóvá tétele volt. A Helytartótanács feljogosította a vármegyéket, hogy erre a célra közmunkaerőt vehessenek igénybe. Csongrád megyére és annak közútjaira a rendeletnek nem volt hatása, miután a megye még további másfél évszázadig (1861-ig) a „Határőrvidékéhez tartozott és rá az osztrák tartományokra érvényes katonai igazgatás szabályai vonatkoztak [8]. 1745-ben postajárat indult a megyében a legfontosabb Kecskemét-Szeged-Makó-Csanád irányban [19]. A hosszú idejű stagnálásnak azonban nemcsak a török megszállás és a határőrvidékhez tartozás volt az egyedüli oka, hanem az is, hogy az útépítésnek előfeltétele lett volna a vízrendezés. Vízrendezés nélkül olyan nagy összegeket emésztett volna fel az útépítési anyagok beszerzése és a munkával együtt az anyagszállítás megoldása, hogy kívül esett a realitáson. A vízrendezésnek viszont csak a 19. század második felében kezd érződni hatása. Végülis - a török megszállást is beleértve - 300 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a megye megtehesse az elsó' lépéseket közlekedési helyzetének javítása érdekében. Ekkor azonban már előtérbe lépett a vasút. A vasúti hálózat kiépítésének első éveiben erősen túlbecsülték a vasút jelentőségét. Eluralkodott az az elképzelés, hogy hosszútávon a vasutat kell kiépíteni s az egyéb közlekedési eszközöket a vasút szolgálatába kell állítani azzal, hogy az egyes falvak, városok, piacok és a legközelebbi vasútállomás között kell utat építeni, sőt adott esetben ahelyett is kisvasutat vagy csatornát kell létesíteni. Mindezek a szempontok a nagyobb arányú útépíA MEGYE ADOTTSÁGAI tések ellen szóltak és még a 19. század második felében is hangot kaptak. Széchenyi Istvánnak a Magyar Közlekedési ügy rendezéséről készített javaslata (1848) a Szeged-Temesvár, Szeged-Arad, CsongrádKunszentmárton, Félegyháza-Csongrád és Szeged-Hódmezővásárhely útvonalak kiépítését irányozta elő [18]. Schéner György, Csongrád vármegye földmérője 1827-ben készítette el a vármegye kereskedő, posta és más országútjait és vizeit „képező" „abroszát". Ezen az alábbi utakat tüntette fel: Szegedről kiinduló utak: Szabadkai út, Bajai út, Posta út (Kistelek felé), Csongrádi út, Vásárhelyi út, Makai út, Dorozsmai út, Szentesről kiinduló utak: Kis Aradi út, Békési út, Nagy Aradi út, Posta út (Orosháza felé), Hódmezővásárhelyről kiinduló utak: Szegvári út, Szegedi út, Mindszenti út, Szentesi út, Orosházi út, Komlósi út, Rác út, Makai út, Csongrádról kiinduló utak: Félegyházi út, Posta út. Több olyan út is szerepel a térképen, mely nem érinti a megye felsorolt négy városát. Ezek közül kettő Orosházáról indul ki, egyik Aradra, másik Tótkomlósra vezet. A Császár útja Csongrádról kiinduló két utat köt össze egymással, Csongrád elkerülésével. A Majsai út Kistelektől nyugatra ágazik el az úthálózat gerincét alkotó Posta útból, a Mindszenti út pedig keletre. Ez utóbbi azonban csak a Tiszáig vezet s úgy látszik, akkor létesült, amikor a tiszai rév Mindszentnél volt. A térkép alapján megállapítható, hogy a Körös-Tisza-Maros által bezárt lapos területen a települések fejlődése megkezdődött, de az egymás közötti közlekedés állandó vonalai még nem jöttek létre. Erre az igény bizonyára már régebben is megvolt, azonban a lehetőség még nem. IS A MEGYE ÚTHÁLÓZATÁNAK RÖVID TÖRTÉNETE