Hidak Csongrád megyében (Szeged, 2003)

A megye adottságai

A MEGYE ADOTTSÁGAI Vladimír orosz tengerész hadnagy feljegy­zését, aki Magyarországon átutaztában 1810­ben bivalyfogaton tette meg útjának egy ré­szét, megjegyezvén, hogy a szörnyű állapotú utakon lófogatra még csak gondolni sem le­hetett [4]. Az emberi lelemény más megnyilvánulási formája a közlekedés lehető tételére a nád­kötegek felhasználása volt [5]. A sárréteken termő vörös törzsű nád egy hüvelyket meg­haladó vastagra hízott és legalább két ölnyi hosszúra nőtt. Kacorral (kasza-orr tolónyél­lel) aratták és kévébe kötötték. A nádkévéket háztető, kerítés, betapasztva házfal stb. célra használták, de jutott belőle útépítésre is. A zsombékos területen keresztbe fektették és betakarták avarral és nádgyökérrel. Ezzel a göröngyös felületet simábbá tették, meg­könnyítették a sárhajó vontatását, sőt alkal­masint lehetővé tették kerekes jármű vonta­tására is. Nádkévékkel lehetőség volt erek át­hidalására is, azonban az ilyen „bürühidak" ki voltak téve annak, hogy a vízállás gyors emelke­dése azokat felemeli, megbontja, esetleg enyhe vízfolyás vagy szél esetén elúsztatja [6]. Az elsodrás ellen két­oldalt cölöpsorral lehe­tett védekezni, amire leg­inkább akkor volt szük­ség, ha viszonylag nagy vízfelületen kellett a bü­rühidat megvédeni. Ilyen esetekben a cölöpsorok mellé hosszirányba is fek­tettek nádkévéket. A MEGYE ÚTHÁLÓZATÁNAK RÖVID TÖRTÉNETE ben oldalárkaik földjét középre hányták. Ez­által kisebb töltéseik voltak, melyeket az idő­járási viszonyok - eső vagy szél - kevésbé ron­gáltak. Az utak kiindulópontjai és célpontjai a pi­acokon kívül a tiszai révek voltak. A révek helye azonban több esetben megváltozott s a változásokat az utak nyomvonalainak követ­nie kellett. A révhelyek változásait partmenti utak keletkezése is jelzi. A középkorban Csongrád megye főbb út­jai a következők voltak [10]: Arad felől Csongrád, Alpár, Nagykőrös fe­lé, Temesvár felől Szőreg, Szeged, Szer, Sár­egyháza, Félegyháza felé, Szegedről Halas irányába. Már az újkor hajnalán, a török megszállás idejében magyar törvény intézkedett a köz­utak járhatóvá tétele iránt. Az első ilyen tör­Csongrád megyének vízzel nem járt területein már a középkorban kia­lakultak a legfontosabb közlekedőutak a számot­tevő települések között. Ezek az utak elsősorban a piacokhoz vezettek és bizonyos fokú gondozás­ban részesültek, amennyi­A megye úthálózata a 14-16. században (Dr. Blazovich László) [18] 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom