Hidak Csongrád megyében (Szeged, 2003)

Egyedi hídleírások

EGYEDI HÍDLEÍRÁSOK Mm- , Parti bakos támasz terve (Közútkezelő Tervtára) A Minisztertanács 340/1949. sz. rendelete alapján a közlekedés és postaügyi miniszter 1950. január 1-i hatállyal állami kezelésbe vette a csongrádi tiszai átkelőhelyet is. Az átkelések üzembentartója a Csongrád Megyei Rév Vállalat lett, közvetlen felügyeletét a Csongrád Megyei Tanács VB. IX. Közlekedési Osztálya látta el, megszűnt a díjszedés. Az 1950. februári áradás és jégzajlás komoly károkat okozott a hídban, annak ellenére, hogy a szokásos módon decemberben szétbontották és egy védett öbölbe vontatták. Év végére a megrongálódott fa hajótesteket is acélpontonra cserélték. 1954-ben a fa bakjármokat un. vaspilóták váltották fel. A KPM. 1954 április 1-i hatállyal a híd kezelőjének a Hódmezővásárhelyi Útfenntartó Vállalatot jelölte ki, felügyeletét először közvetlenül a KPM IX/2. Hídosztály, majd a KPM Hódmezővásárhelyi Kirendeltsége látta el. 1956 júliusában a város - hivatkozva a kedvezőtlen üzemeltetési tapasztalatokra - megkísérelte visszaszerezni a híd kezelői jogait, de a minisztérium a kérést elutasította. Annyit sikerült elérni, hogy a hídüzem létszámát felemelték, és ezzel lehetőség nyílt a folyamatos üzemre. A nem kifogástalan állag, sőt ennek romlása és teherbírás-elégtelenség miatt a korszerűsítési tervet az Uvaterv készítette (Dóra Tibor, Habinyák Elemér) és a KPM IX/2. Hídosztálya (Dr. Haviár Győző, Lébényi László) hagyta jóvá, kivitelezője a Hídépítő-Közgép ít¥ cáfe PONTONHIDAK Vállalat (Kiss István) lett. A korszerűsítés lényege a szinte mindenütt acél anyagra való áttérés és a háborús hídhelyreállítások utáni hátra maradt, bontott (provizor) anyagkészletek (felhasználása. 20 alátámasztásból 11 fix-járom, a többi zártfedélzetű acél ponton. A híd 7,5 tonna teherbírású, 199 m hosszú, 3,2 m széles. A fix alátámasztások tölgyfa cölöpjeit terepszint közelben visszavágták, rájuk monolit beton fejbe ágyazottan összetett, hengerelt acélszelvényekből felépítményi oszlopok készültek. (4 "cölöp" van 1 oszlop alatt, az oszlop-párok egymással összekötve csak az elővízfolyáshoz legközelebb esők vannak, a többieket oldalról hengerelt acélszelvénnyel támasztották ki, hídtengely irányban az oszlopokat L-szelvényű acél-párral "hátra fűzték, horgonyozták".) A fix támaszok egymástól való távolsága 9-9,2 m. Az acél sor-pontonok eredeti fő méretei: 8,0x3,50x1,25 m. Ezek egymás mellett (párban) kerültek alkalmazásra. A parti fix támaszhoz legközelebbi ponton egymagában, de nagyobb 10,0x4,0x1,25 m méretével támassza alá az itt még rövid 9,2 m-es hídmezőket. A pontonok fedélzetén talpgerendákra - a fixekhez hasonló, de más szelvényekből - összetett, hengerelt acélszelvényű szintén létra-fogas bak-oszlopok annak telepítve. A bak-oszlop párok tartják a "létra-foghézagokba" illeszkedő és illeszthető, rövid reteszelő gerendák segítségével a kettős U szelvényű kereszttartókat. Ezekre a kereszttartókra támaszkodnak a felszerkezeti elemek, a gerendarács főtartójú hídmezők, melyek kéttámaszúak, illetve konzolos kéttámaszúak (helyenként) és végeik egymáshoz csuklósan csatoltak. Az úszó alépítményes hídmezők közül hatnak a hossza 13,4 m. A rövid gerendarácsok 6-9 db I 240-es hengerelt acélszelvényű gerendából, a hosszúak 4 db I 280-as szelvényből, de alsó feszítőműves gyámolítású gerendából állnak. A rácsgerendák támaszközeiben inkább csak távtar139