Hidak Borsod megyében (Békéscsaba, 1995)

A megye természeti adottságai, a vízfolyások

Az emberek mozgása a szűkebb folyóvölgyekre korlátozódott, a sík, vizekkel elöntött területeken, a mocsaras, ingoványos részeken az átkelés szinte lehetetlen volt. A honfoglalás a Kárpát-medencében először mai határainkon belül megyénket érintette, itt voltak az első táborhelyek, a vezéri szálláshelyek és a törzsek első területfoglalásai. Az Anonymus krónikája alapján szerkesztett térkép illusztrálja a magyarok főbb mozgásait, melyek döntő mértékben a folyóvölgyek vonalán történtek és utal a nagyobb vízfolyásoknál a lehetséges átkelések helyére. A Ládirév a mai Tiszatardos melletti, a Luc-rév a mai Tiszalúc-Tiszadob közötti, a Dorogmarév a mai Tiszadorogma melletti helyeken biztosíthatott kedvező átkelési lehetőséget. A honfoglalás útvonalai. A honfoglalás után a folyókon való átkelés egyetlen lehetősége - az államalapításig - a megfelelő gázlók keresése. Az államalapítás után indult meg a fontosabb utakon a hidak építése, révek kiképzése. A révátkelés legegyszerűbb eszköze a csónak volt. [1] A kompokról még külön szólunk. Az államalapításkor Borsod és Zemplén a legelső megyék egyike. A Bódva melletti borsodi földvár (Borsod) a várbirtok központja volt, a terület nagyrészt a folyóvölgyekre terjedt, nem nyúlt le a Tiszáig. A Zempléni várispánság székhelye a Bodrog melletti földvár volt. [2] Az államalapítás után az addig kitaposott, a vármegyeközpontokat összekötő útvonalak, az ún. "hadi-utak" kiemelt szerepet kaptak. Az ezen utak és vízfolyások keresztezési pontjaiban a későbbiekben létesült réveknél szedték a vámot, melyet a kereskedők fizettek az átszállított árumennyiségek után. A vámszedés jogát az évszázadok során az uralkodók törvényekkel is megerősítették. Borsod vármegye a XI. században [2] A révek létesítéséhez engedély kellett - ez bevételt jelentett (átkelési díj, vám). A révet, kompot működtető fenntartási kötelezettségeit szabályzatban rögzítették. Az átkelést biztosító vízi jármű nem akadályozhatta a faúsztatást (tutajozást), a hajóforgalmat. A kompok és révátkelést végző csónakok kikötőhelyeit megfelelően ki kellett építeni, ugyancsak a ráközlekedést elősegítő rév-, vagy kompfeljárót is ki kellett alakítani. [1] A középkorban az államszervezet megerősödésével, a kereskedelem fejlődésével a főbb kereskedelmi útvonalak is kialakulnak, melyek nemcsak országrészeket, hanem országokat is összekapcsolnak. Az ún. „só-utak" - melyeken bort is, sőt keletről selymet is szállítottak - a vízi-utakon kívül az erdélyi, valamint alföldi, illetve hegyvidéki részeket a Kijevi fejedelemséggel, Galíciával is összekötötték. A Hernád-völgyében Kassa felé, a borsodi területről a Sajót keresztezve a Bodrog északi partja mentén - a Hegyalján át - Kijev felé, az erdélyi területekről Tokajon keresztül Kassa felé, illetve Szerencsen át Eger felé vezettek a főbb utak. A Tiszán Tokajnál lehetett a legkedvezőbb körülmények között átkelni. Tokaj hosszú időn keresztül a magyarországi sókereskedelem legjelentősebb központja volt, ide vízi úton érkezett a só. 8