Hidak Borsod megyében (Békéscsaba, 1995)

A hidak értékéről, védelméről

szempontból való egyedisége: egy technológia első megjelenése, kiemelkedő méretű vagy egyedi, értékes kialakítású híd. Eddig a hidak esztétikájáról csak érintőlegesen szóltam, pedig a hidak értékelésénél ennek is nagy jelentősége van. A magyar közúti hidak esztétikai kérdéseiről mintegy 100 éve már részletes tanulmány jelent meg a Ferenc József híd tervezése kapcsán Nagy Virgil tollából. [2] Elméleti fejtegetéseit maketteken illusztrálta és a gyakorlat is igazolta elveinek helyességét. Dr. Széchy Károly, Tantó Pál, Menyhárt István írt máig megszívlelendő szempontokat a hidak esztétikájáról, a mérnök és építész együttműködéséről [31, [4], [5], Folly Róbert a hidak formáiról írt le érdekes gondolatokat, dr. Palotás László pedig az egyetemi oktatásban, szakkönyveiben példákkal illusztrált ismereteket adott a mérnököknek [6], [7]. Nagy visszhangot váltott ki Lipták László tihanyi felüljárójának építése az előtte jelentkező vita, majd a mű elismerése [8], [9] valamint, érthető módon az Erzsébet híd építése kapcsán kerültek előtérbe esztétikai szempontok. A hídtervezők közül összefoglaló tanulmányt Huszár Gyula írt, aki hídtervezéseiben mindig tudatosan foglalkozott ilyen kérdésekkel is. [10] Az utóbbi időben, valószínűleg az új Dunahidak tervezése minden eddiginél élesebben vetette fel a hidak esztétikai kérdéseivel való foglalkozást. [11] Az olvasót nem kivánom terhelni az említett cikkek és más tanulmányok elméleti fejtegetésével, helyette a megye bemutatott hídjairól igyekszem rövid értékelést adni. Először is hangsúlyozom, hogy az e könyvben szereplő fotók egy-kettő kivételével, nem profi fotósok, ideális körülmények között készített alkotásai. Állítom azt is, hogy a hidakat, főleg kisebb folyók hídjait, meglehetősen nehéz fotózni, mert a felsőpályás gerendahidak nagyon lapos téglalap alakúak, erős rövidülésben fotózva pedig a valóságtól eltérő kép látszik. Nehezíti a fényképezést a hidak környékének beépítése, a folyóparti fák, az elvadult növényzet. A látványt rontja a sok hídon rajta lévő közmű, a fenntartási hiányosság (rozsdás korlát, betonhiba, gazos kőkúp). A megye hidjai, a nagyjából egyforma átfolyási szelvény igényű Bódván, Hernádon, Sajón, eléggé azonos megjelenésűek, az utóbbi 20 évben pedig, elsősorban az előregyártás és tipizálás miatt, kevés az egyedi megjelenésű híd. E talán felesleges bevezető után nézzük sorra fejezetenként a hidakat. A boltozatok közül az egynyílású támbordás, csúcsíves hidak egyedi, érdekes alkotások. Alapos „falkutatás" tárhatná fel, hogy az idők folyamán mennyiben változtak. A polgári régi Tisza-híd részlete, épült 1941-ben és 1950-ben, (Fotó: Pannonkorr) 71