Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)
Bács-Kiskun megye közútjainak története a XX. századig (Szászi András)
Bács-Kiskun megye közútjainak története a XX. századig vásárjogot, s ezzel árumegállító jogot is. [11] Bátmonostor és Szeged között feltehetőleg továbbra is használták az Árpád-kor káliz útját. A kereskedelmi kapcsolatra utal Zsigmond király 1435. december 9-i rendelete. [12] A sókereskedelem állami regálé lett, s elosztása, haszna a kincstáré. A nagytömegű árut kb. 50 kgos tömbökben szállították, elsősorban vízi úton a Tiszán és a Dunán,[13] de az Erdélyből a Tiszán és a Maroson érkező só a szolnoki és szegedi sóházakból Pestre és a Dunántúlra szekérfuvarozással is került. Szegedről minden bizonnyal a régi kálizúton tovább folyt a kereskedelem, de Halas érintésével a pataji réven át, és Akasztón, Solton keresztül az apostagi réven át is jutott el só a dunántúli területekre. Akasztót 1429-ben már vámszedőhelyként említik, és fekvésének köszönhette ezt a lehetőséget, mert a megyét ÉK-DNY irányban átszelve, ez volt a Duna-völgy mocsarainak egyetlen szekerekkel viszonylag elfogadhatóan járható útvonala. [9] Ezt a tranzverzális utat használták sokszor az erdélyi szászok, akik kiváló kereskedők voltak, hogy elkerüljék Buda árumegállító helyét. [8] Fontos megemlíteni még a kalocsai érsekség és nemesi jobbágyainak kapcsolatát a kalocsai központtal. A hontokai szék központja a mai Drágszél környékén volt. Miskét már 1346-ban villa Myske névvel illették, és a már korábban megismert Árpádkori útvonal, Kalocsa-MiskeNádudvar-Baja-BodrogBács útvonal szintén feltételezhető a XIV-XV. században is.[l] Az utak, hidak építését, fenntartását az Árpádkortól kezdve jobbágyok végezték robotmunkával, s ez a rendszer még igen sokáig élt, ami hátráltatta a megfelelő színvonalú úthálózat kialakulását. Török hódoltság A török megszállás másfél évszázada a Duna-Tisza közének arculatát mindenben megváltoztatta. A falvak többsége elpusztult, a lakosság néhány városba vagy az árterületek nehezen járható lápvidékére húzódott be. Az elpusztult településekkel együtt a közúti kapcsolatok is megszűntek, a közutak elpusztultak. Egyes városok, köztük Kecskemét is önálló életet éltek, maguk bíráskodtak, kereskedtek, de a törököket mindenkor ki kellett szolgálni. A kereskedelmet a törökök általában segítették. Szükség esetén még fegyveres kíséretet is biztosítottak a kereskedők mellé. [1] Egy török utazó leírásaiból, ki a katonákkal együtt utazott - a mai értelemben haditudósító volt - a korabeli útviszonyokról is sok mindent megtudhatunk. A megyére vonatkozó adatai az 1664-1666 között tett utazásai nyomán az alábbiak. Kecskemét pusztáira menő utak, I. katonai felmérés (Hadtörténeti Múzeum) 12
