Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Hidak újjáépítése (dr. Tóth Ernő)

A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE A második világháború hídpusztítása tönkretette a hazai hídállomány 58 %-át (értékben). [1] Bács-Kiskun megyében 27 híd semmisült meg, ez darabszámban nem tűnik túl soknak, ám minden jelentősebb nagy híd (Duna-, Tisza-, Ferenc-csatorna-híd) áldozatul esett az esztelen robbantásoknak, bombázásoknak. Bács-Kiskun megyei különlegesség, hogy a Ferenc-csatorna felrobbantott hidjai helyett kis pontonhidak épültek. [2] A bajai Duna-híd az 1944. szeptember 21 -i bombázás után A tiszugi Tisza-híd 1944-ben A szakirodalomban elsősorban dr. Széchy Károly, az újjáépítések legfőbb irányítója több tartalmas cikkben számolt be a nagy hidak helyreállításáról. A megyei különlegességek, levéltári anyagok bemutatása mégsem felesleges, remélhetően segít jobban értékelni az akkor végzett hatalmas munkát. [3, 4] Az újjáépítés mindenhol provizóriumok építésével kezdődött. A Dunán elsősorban Dunaföldvárnál volt fontos a híd 1944. november 14-i felrobbantása után ideiglenes szükséghíd építése. Katonai okok miatt 10 nap alatt kellett a mintegy 500 m hosszú hidat felépíteni úgy, hogy nem lehetett kikerülni a folyóba zuhant rácsos felszerkezetet sem. A híd építésénél mintegy kétezer helyi lakos is dolgozott, miközben naponta több légitámadás érte a hidat, az egyik bombatámadás során 24-en vesztették életüket. A szükséghíd csak 24 napig töltötte be hivatását, 1945. február 6-án jégzajlás sodorta el. [5] Bajánál 1944. szeptember 21-én sérült meg először a híd, majd a megmaradt részt is felrobbantották. Itt közúti-vasúti forgalomra alkalmas pontonhidat építettek a hídtól délre, ezt azonban a jégzajlás miatt 1945 telén el kellett bontani. [6] Az elsodort, illetve elbontott ideiglenes Dunahidak helyett Gerjen és Kalocsa között 1947 szeptemberében a Margitszigetnél felszabadult pontonhidat állította fel a Közúti Hídfenntartási Telep, mely 1950-ig helyettesítette a Duna-hidakat. [7] A provizóriumok elkészülte után igen fontos volt a hídroncsok eltávolítása. 1945 nyarán a Kultúrmérnöki Hivatal felhívta az illetékes önkormányzatok és hídkezelők figyelmét a medrek megtisztítására. A Dunán és a Tiszán különösen sürgős volt ez a munka, amely azonban hatalmas feladat volt, minden igyekezet ellenére sem sikerült gyorsan elvégezni. Baján a roncsok eltávolítása 1948-ig tartott, az iszappal betemetett szerkezeti részek eltávolítása 19511952-ben és 1961-1966-ban folyt. Említésre méltó, hogy a rohammunkában folyó roncseltávolításhoz modellkísérletet készíttettek. [6, 8] Dunaföldvárnál 1945-ben a hajózóútba eső roncsrészeket felrobbantották. A roncsok eltávolítása a jégtorlaszképződésnek, a folyómeder elfajulásának megelőzése szempontjából is fontos volt és a híd újjáépítéséhez is szükséges volt a károsodott 55