Közúti és vasúti hidász almanach 2007 (Lánchíd füzetek 8., 2008)

Weilner Péter 1974. évben a munkát a Hídépítő Vállalatnál folytattam, ahol közelebb kerültem a kivitelezéshez. Feladatom volt az első magyarországi sza­badszereléses technológiával épülő, feszített vasbeton híd gyorsított épí­tési technológiájának tervezése, és a kivitel során a munkahelyi kollégákkal való együttműködés. Ezt követően részt vettem a nagynyílású feszített vasbeton hidak építé­sénél alkalmazható másik építési technológia, a szabadbetonozásos épí­tési módszer hazai alkalmazásának bevezetésében. 1978-80. között terveztem, és a cég kivitelezte a budapesti Marx téri felüljárót. Sajnos ennek során, a középső szakaszon a technológiai idő­szükséglet be nem tartása miatt alaktartási hiba keletkezett. Ennek javí­tását is megterveztük, és nem számottevő költséggel megoldottuk. A költség nagyságára az Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda témavezető­je úgy nyilatkozott, hogy ekkora anyagi kár a kivitelezés során egy na­gyobb esőnél is keletkezik. Az akkori felsőbb szint azonban bizonyítani kívánta, hogy itt tervezési hiba történt. Kellemesebbnek gondolták elis­merni, hogy a cég nem tud tervezni, mintha azzal kellene szembe nézni, hogy az építés során követett el valami hibát. Országos botrány keletke­zett, melyről az akkori sajtó nagy igyekezettel, igaz - a másik oldalt meg sem hallgatva - tájékoztatott. Több évi bírósági eljárás során sike­rült a kérdést a valósághoz sokkal közelebb álló módon rendezni. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert ettől kezdve én egyszerre csak figyelemre méltó figura lettem. A híd átadása után, 1982. évben visszatértem az anyacégemhez. Nem tartottam normálisnak az egész Marx téri ügy kezelését. Ahol pedig nem éreztem jól magam, ott nem tudtam volna jó érzéssel, és eredményesen tevékenykedni. Az élet azonban nagy igazságosztó. Csak legyen türelem kivárni. 1987. május 16-tól ismét a Hídépítő Vállaltnál dolgoztam. A vállalat vezetése megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem ismét a cégnél dolgozni. A megkeresés kétségtelenül jól esett. Talán megerősített abban, hogy má­sok is hasonlóan értékelik a néhány évvel előbbi helyzetet, mint én. Né­hány, gyenge képessége ellenére magas polcra került személytől eltekintve, kapcsolatom a cég munkatársaival mindig jó volt. Mind a vállalat vezetése, mind jómagam úgy gondoltam, hogy a tervezés és ki­vitelezés szoros együttműködése hasznos dolog, és az együttműködés 1 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom