48. Hídmérnöki konferencia előadásainak gyűjteménye (Lánchíd füzetek 7., 2007)

Asztalos István: PCE-bázisú adalékszerek - új betontechnológiai lehetőségek

Asztalos István: PCE-bázisú adalékszerek - új betontechnológiai lehetőségek Az adalékszerek ma már fontos részét képezik a betontechnológiának. Legfontosabbak a képlékenyítő és folyósító szerek, amelyek alkalmazása leginkább segíti ezt a tevékenységet. Használatukat a minőségi igények és a technikai fejlődés együttesen kényszerítette ki. A betonkeverés, -szállítás, bedolgozás és -tömörítés nehéz fizikai munkáját már a kezdetektől - 1854 - próbálták Magyarországon is gépesíteni [1]. A gépesítéssel párhuzamosan - elsősorban a bedolgozás megkönnyítésére - képlékenyebb konzisztenciára is szükség volt. Ha ezt - mint tudjuk - többlet vízzel érik el, az rontja a beton szilárdságát és ezzel annak minőségét. Az erre vonatkozó első kutatási eredmény már 1918-ban megjelent az amerikai Duff, A. Abrams tollából „Design of Concrete Mixtures"címmel. Az adalékszerek fejlődése ezért mindig is összefüggött a víz/cement tényezővel, valamint a betonok minőségével. Már 1885-ben alkalmaztak faggyút és kaolint a beton tulajdonságainak javításához, 1909-ben ehhez az amerikai Moyer ásványi olajat ajánlott. 1912 óta szappanokat is alkalmaztak, amelyek kismértékben javították a bedolgozhatóságot. Azokban az években agyagot is használtak adalékszerként. 1910-ben jelentek meg Németországban az első márkázott adalékszerek [2]. Ez az időpont egyébként egybeesett a mai Sika-Csoport alapításával is. Kaspar Winkler - aki az Ausztria-beli Voralberg tartományi faluban, Thüringenben született 1872-ben Bludenz mellett - 1910-ben alapította meg vállalatát akkor még Kaspar Winkler & Co. néven [3]. Mai szemmel már nyugodtan mondhatjuk, hogy az adalékszerek fejlődése fokozatosan ment végbe. A ligninszulfonátok és ezek származékai, az oxikarbonsavak és ezek sói, a fehérje bomlástermékek - betontechnológiai szóhasználattal élve: képlékenyítők (plasztifikálók) - már a XX. század elején megjelentek. Amerikában a Portland Cement Association Chicago laboratóriumában - cement őrlést segítő anyagokat kutatva - 1939-ben jöttek rá, hogy egy bizonyos vinzoltrietanolamin bázisú őrlést segítő anyag mikroszkopikusan 109