48. Hídmérnöki konferencia előadásainak gyűjteménye (Lánchíd füzetek 7., 2007)
Asztalos István: PCE-bázisú adalékszerek - új betontechnológiai lehetőségek
48. Hídmérnöki Konferencia előadásainak gyűjteménye kicsiny légbuborékokat képezve jelentős fagy- és olvasztósóállóságot biztosít a beton utcaköveknek. Ezzel vált ismertté a légbuborékképző (akkori terminológiával: légpórusképző) adalékszer fogalma. Ezek az ismeretek azonban a második világháború miatt csak 1946-ban jutottak el Európába [2]. Az egyre hatékonyabb szerek alkalmazásával új fogalmat is ki kellett találni az erősebb képlékenyítésre (plasztifikálásra). Ezeket az újabb anyagokat már folyósítónak (szuperplasztifikátornak) nevezték el. A folyósító adalékszereket a tisztított, modifikált ligninszulfonátok mellett - három fő csoportba sorolhatjuk: szulfonált melamin-formaldehid kondenzátumok, aszulfonált naftalin-foraldehid kondenzátumok, valamint a szulfonált vinilpolimerek [4]. HO•CH 2 0N \^ HN CH 2 S0 3 Na 2. ábra - Melamin-szulfonát polikondenzátum (MFS) H 2 •c_l n Na0 3 S 3. ábra - Naftalinszulfonát polikondenzátum (NFS) [5] Napjainkra a fejlődés a folyósítók legújabb generációit (poliakrilátok = PA, polikarboxi-látok = PCE) eredményezte. Mindezt az a fejlesztő munka indította el 1983-ban Japánban, amelynél az érdeklődés középpontjában a beton tartósságának kérdése szerepelt. Azt a követelményt, hogy tartós betont állítsanak elő, csak jól képzett munkások által betömörített betonnal lehetett elérni. Azonban a jól képzett munkások számának fokozatos csökkenése Japánban az ipari szerkezetek minőségének hasonló mértékű csökkenéséhez vezetett a 110
