Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története agyag volt. A jobb parti hídfő alapozása közben a keszon fenekén munka közben 40°C hőfokú meleg forrásvizek fakadtak, s még télen is 2730°C körül tartották a munkakamra hőmérsékletét. A pneumatikus alapozásnál alkalmazott túlnyomás a hídfőknél maximálisan 1,0, a pilléreknél pedig 1,7 atmoszféra volt. A munkaidő a légnyomásos munkatérben 6 óra volt naponta, de ez némileg függött az éppen alkalmazott nyomástól. A keszonok lesüllyesztése után a munkakamrát és leszálló csövek helyét kibetonozták, és a már közben felfalazott alapzatra a fedőréteget is ráépítették. E munkálatokat legutoljára a bal parti mederpillérnél végezték be, 1895. augusztus 31-én. A szerkezeti talpkövet ugyanitt szintén, mint utolsót - szeptember 28-án helyezték el. A hídfők és pillérek építését december 7-én teljesen befejezték. A vasszerkezet gyártását az Államvasutak gépgyára 1895. február 1-én kezdte meg, a diósgyőri és zólyombreznói vasművek szállította anyagból. A vasanyag a pályatartókban és főtartókban egyaránt Magyarországon előállított és hengerelt folyasztott acél volt, 35-45 kg/mm

2 szakítószilárdsággal. A Ferenc József híd volt hazánkban az első nagyobb folytacélból épített hídszerkezet (néhány kisebb híd, pl. a resicai vasgyár saját bányavasúti hidjai, már valamivel előbb épültek, ugyancsak folytacélból). A tartószerkezet méretezésénél egyébként a következő ideális terheket vették - vagylagosan figyelembe: a) a híd-pályán egyenletesen megoszló 450 kg/m

2 teher; vagy b) két egymás mellett haladó, 4,0 m tengelytávval és 1,60 m nyomtávval bíró kéttengelyű kocsi, 6,0 tonna keréknyomással. Minden esetben a veszélyesebb teher-változatot kellett figyelembe venni: a szélnyomás maximális értéke terheletlen hídra 250 kg/m

2 volt. A megengedett igénybevétel folytvasra 1200 kg/cm volt a főtartóknál, pályatartóknál pedig 800 kg/cm

2

. A vasszerkezet szerelése a szélső nyílásokban és a középső nyílás első 3 keretében állványról, azon túl szabadon történt. A szerkezet részeit a budai oldalról emelővel, a pestiről pedig munkapályán tolva juttatták a munkálatok helyére. A szerelőállványok felállítása után a szerelés a jobb parti nyílásban 1895. július 10-én, a bal partiban pedig szeptember 9-én kezdődött meg. December közepéig az állványról szerelendő rész a helyére került és 1896 januárjában az állványzatot el lehetett távolítani. Az ellensúlyok elhelyezése után március elején 90