Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 4. A Ferenc József híd országból, Franciaországból és Angliából. Egy-egy pályázattal szerepelt Belgium, Hollandia, Oroszország és Algír. A bíráló bizottság a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter elnöklete alatt alakult meg, és tagjai voltak többek között Czekelius Aurél min. osztálytanácsos, Kherndl Antal, Lipthay Sándor, Hauszmann Alajos és Steindl Imre műegyetemi tanárok, a kormány, a hatóságok és törvényhozás képviselői, valamint egy-egy meghívott szakértő Ausztriából, Németországból, Franciaországból és Angliából. Részletes bírálatra bocsátottak 24 tervet s a bizottság 1894. május 28-án és 29-én eldöntötte a pályázat sorsát. Az első díjat: 30 000 koronát, az Eisenlohr és Weigle stuttgarti építészek és Kübler Gyula, az esslingeni gépgyár főmérnöke által benyújtott „Magyarország nem volt, de lesz" jeligéjű pályatervnek ítélték oda. Az I. díjjal kitüntetett terv az Eskü téri hídra készült egynyílású, merevítőtartós kábelhíd volt. A főtartókat képező kábelek támaszköze 316,0 méterre, nyílmagassága 27,83 méterre, átmérője pedig 50 cm-re volt tervezve. A merevítő tartók támaszközét 313 méterre, magasságát pedig 5,7 és 7,4 méter közt vették fel. (A terv ismertetésére a későbbiekben még visszatérünk.) A második díjat: 20 000 koronát, Feketeházy János „Duna" jeligéjű terve nyerte el. Ez a tervezet a Fővám téri hidat 3 nyílású rácsos Gerber-tartóként kívánta megépíteni. Igen érdekes és szép a főtartók vonalozása, amenynyiben a felső övek egy függőtartó, az alsó pedig egy ívtartó alakjára emlékeztetnek. A szélső nyílások egyenként 78,2 méterre, a középső nyílás pedig 175,0 méterre van előirányozva. Ebből a befüggesztett tartó támaszköze 35,0 méter. A rácsozás egyszeres és oszlopos. A tartók magassága a pilonoknál 20,0 méter, középen 3,0 méter. Legnagyobb előnye a tervnek - szakavatott kidolgozása mellett - a főtartók igen tetszetős vonalozása, s ebben a tekintetben valamennyi pályamüvet felülmúlja. A harmadik díjat: 10 000 koronát (ami eredetileg az első díj megnövelésére volt fenntartva arra az esetre, ha az minden szempontból különleges és kivitelezhető megoldást ajánl, s csak miután ez nem következett be, került III. díjként kiadásra) a Szabadalmazott OsztrákMagyar Államvasúti Társaság magyarországi bányái, hutái és uradalmainak igazgatósága, Gregersen és fiai építő-vállalkozók és Schmal műépítész által benyújtott „Jó szerencsét!" jeligéjű tervnek juttatták. 85