Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története A kormány ilyen értelemben tett törvényjavaslata alapján létrejött az 1893. XIV. te, amely az említett két híd építését elrendelte és felhatalmazta a kormányt arra, hogy a rendelkezésre álló 8 230 000 forintos alapból elsősorban a hidak költségeit fedezze. Az ebből fennmaradó összeget pedig - abban az estben, ha főváros közönsége legkevesebb 2 millió forinttal hozzájárul - a feljárók, kisajátítások és esetleges városrendezési munkálatok költségeire kellett fordítani. A törvénynek 1893. június 11-én történt királyi szentesítése után a miniszter újabb értekezletet tartott, majd ennek alapján július hónapban nemzetközi tervpályázatot hirdetett mindkét híd építésével kapcsolatban. A fent említett értekezlet megállapodásait tartalmazták lényegükben a tervpályázat feltételei is. E feltételek számos olyan előírást és követelményt tartalmaztak, amelyek a tervezőket nem mindennapi nehézségek elé állították. A versenykiírási feltételek mindenekelőtt hangsúlyozták, hogy mindkét hídnak, de különösen az Eskü térinek, Magyarország székesfővárosának legjelentékenyebb alkotásai között is méltó helyet kell elfoglalnia. Kiemelték, hogy mindkét hidat, de különösen az Eskü térit, lehetőleg egy nyílással kell építeni: az Eskü téri híd 312,8 m-es, míg a Fővám téri 331,4 m-es hídfők közt mért szabad nyílással. Az előbbinél legalább 16,0 méter, az utóbbinál pedig legalább 17,1 méter használható szélesség volt előírva. Emellett azonban a takarékosságot sem volt szabad a tervezőknek szem elől téveszteniük, mert a feltételekben az a kikötés is szerepelt, hogy a két híd együttes költsége a 10 millió koronát lehetőleg ne haladja meg. Abban az esetben, ha az egynyílású híd költsége az 5 milliót tetemesen túllépné, elsősorban a Fővám téri hidat kell 3 nyílásúnak kialakítani és csak végső megoldásként fogadható el az Eskü téri híd három nyílással. Erre az esetre viszont azt is előírták, hogy a nyílások beosztása a Lánchíddal harmonikus módon, egyenlő parti és 170-180 m-es középső nyílásokkal történjék. Kétnyílású megoldás - középen álló pillérrel - mindenképpen mellőzendő volt. A kiírás szerint a pályázati határidő 1894. január 3l-e volt. Eddig az időpontig 74 pályázatot nyújtottak be, éspedig 53-at az Eskü téri hídra (38 egynyílású és 15 háromnyílású), 21-et pedig a Fővám téri hídra vonatkozólag (5 egynyílású és 16 háromnyílású). Magyar mérnökök szép számmal: 15-en adtak be pályatervet; feltűnően sok - 16 - ajánlat érkezett Amerikából, majd pedig Olaszországból, Ausztriából, Német84