Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 3. A Déli összekötő vasúti híd került forgalomba, amelyeknek tengelynyomása 14 tonna volt; ugyanakkor pedig növekedett a teherkocsik súlya is. Amíg ugyanis a szerkezet számításánál 8,50 t tengelynyomású kocsikat vettek figyelembe, addig a 15 t raksúlyú kocsik építése következtében a tengelynyomás 10 tonna fölé emelkedett. Nyilvánvaló volt, hogy a megnövekedett terhelések a szerkezet egyes elemeiben, de különösen a hossz- és kereszttartókban, a megengedettnél nagyobb igénybevételeket ébresztettek, s azokat a tervezettnél jóval nagyobb feszültségeknek tették ki. 1896-97-ben a hidat mind erőtani, mind pedig szerkezeti szempontból alapos vizsgálatnak vetették alá. A vizsgálat eredményei alapján kimutatható volt, hogy a szerkezet a megnövekedett igények kielégítésére hosszabb ideig már nem képes és annak általános megerősítéséről, illetőleg kicseréléséről mielőbb gondoskodni kell. A számítások során kimutatták, hogy a tervezéskor felvett 700 kg/cm

2 megengedett feszültséggel szemben a főtartókban 8-900, sőt egyes helyeken 1000 kg/cm

2-es értéket is elért a feszültség, s a pályatartókban is lényegesen túlhaladta a megengedett értékeket. A rácsos szerkezetű kereszttartók annyira gyengéknek bizonyultak, hogy megerősítésüket még 1898-ban végrehajtották. A szerkezet tüzetes átvizsgálása során igen sok helyen találtak erős rozsdásodásokat, amelyek néhol a keresztmetszet 20%-ra is kiterjedtek. A rozsdásodások jó része olyan helyen lépett fel, ahol egymásra fekvő elemek fedett felületeit - rosszul értelmezett takarékosságból, vagy inkább lelkiismeretlenségből - egyáltalán nem, vagy csak silány kivitelben látták el alapmázolással. Sok helyen a szögecsek is kilazultak, s a szögecslyukak környezete haj szál repedés ékkel volt átszőve. A szerkezet anyagával is végeztek igénybevételi próbákat, amelyek közül a szakító-próbák ugyan általában kielégítő eredményt hoztak, azonban a hidegen és melegen elvégzett hajlító-próbák, alig néhány eset kivételével, nem sikerültek! Mindezek alapján arra a következtetésre kellett jutni, hogy ámbár az anyag abszolút szilárdság szempontjából nem ad közvetlen aggodalomra okot, ridegsége és valószínű fáradtsága miatt nem megbízható. Ezért az illetékesek tanulmányozás tárgyává tették a szerkezet megerősítésének, illetve teljes kicserélésének kérdését. Miután a Duna-híd alapozása és falazatai kifogástalanok voltak, tulajdonképpen csak a vasszerkezet átépítéséről volt szó. Az erősítésnek 77