Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története amely a Margit-szigetnél képzeli el az állandó hidat. Ezen ötletét azzal támasztja alá, hogy így jégtorlódást a híd nem okozhatna, miután ezen a helyen a Duna sokkal szélesebb, mint a városok központjánál. Végeredményben azonban egyik beadvány sem ütötte meg a kívánt mértéket, és ezért Széchenyi elhatározta, hogy gróf Andrássy Györgygyei - aki a technikai alosztályt vezette - Angliába utazik, hogy ott a híresebb hidakat megtekintse, és az angol mérnökök véleményét a pestbudai állandó híd ügyében kikérje. Gondos előkészületek - és nem kevés nehézség - után végül is Széchenyiek 1832. augusztus 16-án útnak indultak Anglia felé. Angliai tartózkodásuk alatt több angol mérnökkel és szakemberrel tárgyaltak, megtekintették a Hammersmith közelében már elkészült, valamint a Shorehamnál épülő függőhidat, több üzemet és bányát, majd pedig a Telford építette Menai-hidat is. Hazafelé november 10-én indultak, s utazásuk közben Széchenyi még Párizsban is tanulmányozta a Pont des Invalides és a Pont d'Arcole szerkezetét, melyek szintén függőhidak voltak. Strassbourgban értékes felvilágosításokat kap de Bussiére bankártól a függőhidakra vonatkozólag - s ezek között is elsősorban a lánchidakról. A XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdték el Európában és Amerikában a nagyobb nyílású függőhidak építését. A főtartószerkezetek két főbb formája: a kábel és a lánc, egyaránt alkalmazásra került, éspedig előbbi inkább Amerikában és Franciaországban, utóbbi pedig főleg Angliában. Az 1800-as évek első évtizedeiben mindenesetre a lánc-tartós megoldásokat alkalmazták a nagyobb nyílásokra; ennek oka főleg abban rejlik, hogy az akkori kohászati és vasgyártási eljárások még nem voltak alkalmasak a nagyobb nyílásokhoz szükséges kábelkötegek elemeinek előállítására. Az első kábelhidak csak kisebb nyílásokat hidaltak át és főtartóikat drótkötelek alkották. A nagyobb - 80-100 méter feletti - nyílásokra lánchidak épültek és ezek még igen sok, sokkal később megépített, de más tartórendszerű vashidat is túléltek. A rohamosan fejlődő közlekedés igényeit még hosszú ideig ki tudták elégíteni, annak ellenére, hogy építésük idején a később reájuk került terhelések még nem is voltak ismeretesek - s természetesen számíthatók sem. E jelenség azzal magyarázható, hogy a függőhidak felfüggesztő rúdjai és maga a lánc is (illetőleg kábel) - a másodlagos hatásoktól eltekintve - csupán húzásra vannak igénybevéve. A vasnak pedig nagy húzószilárdsága van, és ami a legfontosabb, ezt a tulajdonságát már egyszerű kísérletekkel is aránylag 26