Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 1. A Széchenyi Lánchíd pontosan lehet mérni. Ilyen kísérleteket minden nagyobb híd tervezésével kapcsolatban végeztek a tervező mérnökök, a beépítendő anyag tulajdonságainak megállapítása céljából. így pl. Telford, a híres Menailánchíd tervezője, acélkábelekkel és acélrudakkal végzett húzókísérleteket, mielőtt hídjának végleges terveit kidolgozta volna. A Menai-híd a maga 170 m-es nyílásával sokáig a kor legnagyobb nyílású lánchídja volt. Híres volt még William Tierney Clark (a Lánchíd tervezője) Hammersmith közelében épült lánchídja, valamint Yates hídja Shorehamben. Ezek a lánchidak sokkal kevésbé mereven épültek, mint a modern idők függőhídjai, és az úgynevezett merevítetlen függőhidak közé sorolhatók. Ezeknél a mozgó teher áthaladásával a labilis rúdlánc majdnem teljesen szabadon változtatja egyensúlyi alakját és így a mozgó teher áthaladását mozgással követi. Ezt a mozgást egy gerendatartónak a láncra (kábelre) való felfüggesztésével legnagyobbrészt kiküszöbölhetjük és ezért ezt a gerendatartót, - amely lehet rácsos vagy tömör - merevítőtartónak, vagy merevítő gerendának nevezzük. Az újabb idők függőhídjai mind ilyen rendszerrel épültek. A XIX. század első felének ilyen szerkezetein viszont a merevítő tartónak csak nyomait találhatjuk, amelyek rendszerint fából készült rácsos merevítések, esetleg Howe-tartók voltak és csak néhány függesztőrúd távolságán belül tudták a koncentrált terheket elosztani. A merevség foka így a felépült hidaknál főleg a tervező mérnök megelőző tapasztalataitól függött, mert terveit ezekre támaszkodva dolgozta ki. A francia hidak egykorú források szerint merevebbek voltak, mint az angolok (ezt azonban sokszor nem merevítőtartóval, hanem különleges, úgynevezett ferde tartókábeles erősítéssel - Ordish-Lefeuvre rendszer - érték el), de nagyobb merevségük mellett esztétikailag és szerkezeti megoldás szempontjából is az angolok alatt maradtak. Széchenyiek november 24-én érkeztek haza és a Hídegyesület felkérésére terjedelmes jelentést dolgoztak ki angliai utjukról. A mű „Gróf Andrássy György és gróf Széchenyi Istvánnak, a budapesti Hídegyesülethez irányozott jelentése, midőn külföldrül visszatérének" cím alatt jelent meg 1833-ban, Pozsonyban. A jelentés nyomtatásban 114 oldalt tesz ki és rövid tartalma a következő: Már idehaza is nyilvánvaló volt, hogy csak kevésszámú - legfeljebb két - pillérrel lehet a pesti állandó hidat felépíteni. Ilyen híd pedig csak függőhíd lehet; ezek jó és rossz tulajdonságairól viszont a helyszínen is meg akartak győződni, mert - mint Széchenyi írja - „felettébb elfogultak valánk a függőhidak ellen". Bár hivatalos megbízásuk nem 27