Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

I. FEJEZET: AZ ELSŐ ÁLLANDÓ HÍD ÉPÍTÉSÉT MEGELŐZŐ IDŐK

I. FEJEZET Elgondolások és tervek a Pestet Budával összekötő hídról Ez a Brunel kérdéseire küldött válasz többek között tartalmazta a két város kőnyomatos térképét, a Duna medrének keresztszelvényeit, a vízfolyás gyorsaságát és irányviszonyait leíró adatokat, a hajózási előírásokat és az építendő hídra előírt terheléseket. A felveendő közúti terhelésekre vonatkozó előírás szerint az építendő hídnak „állatokat és nagyobb megterhelt fuvarkocsikat is" hordoznia kell majd. Egy 12 lóval vontatott fuvaroskocsi súlyát 33 000 bécsi fontra, azaz körülbelül 15 tonnára teszi, míg az összezsúfolt embertömeg súlyát négyzetölenként 3000 fontban adja meg - ami kb. 395 kg/m

2 megoszló tehernek felel meg. A kapott adatok alapján Brunel elkészítette egy 5 nyílású, 4 mederpillérrel építendő lánchíd tervét, azonban, hivatkozva a helyszín ismeretének hiányára, részletekbe már nem bocsátkozott. A tervet Sándor Móricz már idehaza vette kézhez és átadta Széchenyinek, aki azt 1829. június 30-án bemutatta a nádornak. A terv további sorsáról nincsen adat, de feltehető, hogy - egy lánchídhoz képest - túl sok mederpillére miatt nem találták elfogadhatónak. Az állandó híd kérdésével nemcsak a problémához képzettségüknél, vagy társadalmi állásuknál fogva legközelebb állók, hanem a közönség és városi polgárság szélesebb rétegei is foglalkoztak. Röviden megemlítünk néhány olyan ötletet és elgondolást, amelyek ugyan az előzőekhez képest kevésbé átgondoltak és primitívebbek voltak, de amelyekről, - mint érdekességekről - a források említést tesznek. így Rumy Károly az Allgemeine Handlungszeitungban 1829-ben és 1830-ban ismerteti Lux György János iglói gépész öntöttvas hídjának tervét; a terv szerint sem pillért, sem ellenfalat nem kellene építeni és a költséget 16 000 forintra - nevetségesen kis összegre - teszi. Loewensbergi Chiolich Károly 1835-ben merev vashíd ötletét veti fel. Malvieux József pesti kereskedő 1831. február 3-án azt ajánlotta a két városnak, hogy - miután egy kőből és vasból építendő állandó hídra még igen sokáig kellene várakozni, sokkal gazdaságosabb és hasznosabb lenne egy fajármokon nyugvó faszerkezetű hidat építeni. Pokorny Ferenc pesti lakos 1838-ban saját elgondolású hídjának tervét ajánlotta fel, azonban miután ez nem talált kedvező fogadtatásra, 1839-ben, újabb javaslatban egy Duna alatti alagutat tervez. Az előzőek során már említést tettünk azokról a tényezőkről, amelyek elősegíthették egy állandó híd tervének megvalósítását. E tényezők végeredményben három csoportba oszthatók: anyagi, társadalmipolitikai és műszaki vonatkozásúak. 21