Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

I. FEJEZET: AZ ELSŐ ÁLLANDÓ HÍD ÉPÍTÉSÉT MEGELŐZŐ IDŐK

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története Kétségtelen, hogy a legfontosabb probléma az anyagi bázis megteremtése volt. Emellett azonban, - mint majd a Lánchíd építésénél látni fogjuk - egyáltalán nem voltak lekicsinyelhetek a társadalmi és politikai nehézségek sem, ahol egyrészt az országgyűlés, másrészt a vármegyék megnyerése volt a fő szempont. A műszaki tényezők csoportjában két fő kérdés megoldása volt szükséges az állandó híd tervének megnyugtató módon való elkészítéséhez: /. a közvélemény és a hivatalos szervek félelme az árvíztől, illetőleg a hídpillérek visszaduzzasztásától, 2. az építés- és kiviteli tapasztalatok hiánya. Az árvíztől való félelem meglehetősen indokolt volt. Az 1775-ös áradás, amelyet jégtorlasz idézett elő, a zéruspont felett 24,2 láb (739 cm) magas vízállással tetőzött. Rakpartok abban az időben még nem voltak és az árvíz tetemes kárt okozott épületekben és egyéb javakban. A jeges árvíz, illetőleg az ezt előidéző jégtorlasz képződése - a közfelfogás szerint - sokkal inkább bekövetkezhetett akkor, ha a mederbe még pilléreket is építenek, amelyek kétségtelenül akadályt képeznek a levonuló jég útjában. A későbbiekben látni fogjuk, hogy ezt a kérdést egy pillanatra sem tévesztették az illetékesek szem elől, és Széchenyiek angliai tárgyalásaikon is újra és újra felvetették. A Duna vízjárásáról és folyási, valamint mederviszonyairól sem állottak rendelkezésre megbízható, pontosan mért és ellenőrzött adatok. A mérnökök kezében jóformán semmiféle adat nem volt arra vonatkozólag, hogy a szelvény részleges beépítése esetén milyen áramlási és meder változás ok várhatók. Ezért a biztonság kedvéért - sokkal kedvezőtlenebb következményekkel számoltak, mint amilyenek a valóságban tényleg bekövetkeztek. Csupán abban egyeztek meg a szakértői vélemények, hogy Buda és Pest között a Duna medrében kettőnél több pillért elhelyezni nagyon veszélyes lenne. A másik probléma: a hídépítésben való tapasztalatlanság, szintén igen sok nehézséget eredményezett. Egy híd - különösen pedig Dunahíd - megépítése alapozási és szerkezeti kérdés. Az alapozás sikeres megoldása - abban a korban különösen - csak bőséges gyakorlati tapasztalattal rendelkező mérnöktől volt várható. Tapasztalt hídépítő mérnök pedig hazánkban akkoriban nem volt, a magyar mérnököknek így elsősorban Vásárhelyi Pálnak - inkább vízépítési kérdésekben volt nagyobb jártasságuk. A szerkezetet tekintve, egy Duna-híd vasszerkezetének előállítására Magyarország vaskohászata és vasgyártása abban 22