Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

I. FEJEZET: AZ ELSŐ ÁLLANDÓ HÍD ÉPÍTÉSÉT MEGELŐZŐ IDŐK

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története cikkek jelentek is meg 1824-29 között a Hazai és Külföldi Tudósításokban, valamint a Hasznos Mulatságokban, azonban Baritz neve nélkül. Lósy-Schmidt Ede feltételezése szerint e cikkek is Baritztól származnak. [8] 1825-ben Svoboda János tette közzé „Notizen über den Bau einer hángenden Brücke in Ketten zwischen Ofen und Pesth" című értekezését, amelyben egy láncokon függő, egynyílású híd tervét közli. A láncrudakat és a szerkezet többi részeit öntött vasból, a pályaburkolatot fából tervezte; a híd helyéül a Rácvárosi (mai Döbrentei-) teret jelölte meg. A javaslat további sorsáról nincsen adatunk. A Tudományos Gyűjtemény 1828. februári számában Petróczai Trattner Károly mérnökkari százados írt cikket „Egy függöhídnak felállításáról Buda és Pesth között" cím alatt. Ebben - külföldi példáknak igen részletes felsorolása után - lánchidat javasol a két főváros összekötésére. Megemlíti Mitis Ignác bécsi gyárigazgató egyik kijelentését, aki különben alapítója volt az 1825-ben felépült bécsi Zsófia híd építtető részvénytársaságának -, amely szerint Buda és Pest között lehet egynyílású lánchidat építeni, a partokon alkalmazott pilonokkal. Trattner a cikkben részletesen ismerteti híd-tervét, sőt az építéssel kapcsolatos városrendezési problémákra is kitér. A pénzügyi fedezet biztosítását ami az eddig ismertetett javaslattevők között merőben új és egészséges gondolatként jelentkezik - részvénytársasági alapon kívánja elérni. Trattner végeredményben ugyanazt javasolta, mint tiszttársa, Baritz György, csak nagyobb alapossággal és gyakorlatiasabban dolgozta ki tervét. De az ő terve is csak elképzelés maradt. Angliai útja alkalmával gróf Sándor Móricz, a híres „Ördöglovas", 1828-ban felkereste Brunel Marc Isambard angol mérnököt, akinek neve több híd és a Themze alagútjának megépítésével kapcsolatban vált ismertté. A gróf felkérte Brunelt, hogy készítsen egy, Buda és Pest között építendő lánchídra vonatkozó tervet és költségvetést. Sándor gróf még 1827-ben olyan kijelentést tett, hogy egy állandó hídra kész lenne félévi jövedelmét áldozni. Egy évvel később megvalósult angliai útjára már igen sok, a főváros viszonyaira vonatkozó adatot tudott magával vinni, amelyeket látogatásakor átadott Brunelnek. Az adatokat azonban a mérnök elégteleneknek találta és pontosabb helyrajzi, vízrajzi és közlekedési vonatkozású leírásokat kért. Sándor Móricz ekkor - július 30án - levélben fordult segítségért gróf Széchenyi Istvánhoz, aki, miután a levelet megkapta, a főépítészed igazgatóságtól - a nádor segítségével - elő is teremtette a kívánt adatokat. 20