Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 6. Az Újpesti (északi) vasúti híd 1/700-ad részét sem érte el, ami még merevítőtartós függőhidak esetében is kivételesen jó eredménynek számít. A híd költségei kereken 12,4 millió koronát tettek ki, majdnem kétszeresét az előirányzottnak; ezt a többletet főleg az utólag szükségessé vált erősítő-munkák okozták. Fajlagos költsége így meglehetősen magas: 424 dollár/m

2 pályafelület, volt, tehát a Lánchíd után fővárosunk második legdrágább hídját képviselte. Az Erzsébet híd egészen 1926-ig a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt, amelyet csak az említett esztendőben megépült Florianapolisi (Brazília) lánchíd 340 m-es középső nyílása szárnyalt túl. Nem vitás azonban, hogy esztétikailag a mi Erzsébet hidunk jobb benyomást keltett, s továbbra is Európa legnagyobb lánchídja maradt. 1921-ben az Erzsébet híd megrongálódott fakocka-burkolatát is kiskő-burkolatra cserélték ki. A későbbiek során a pesti feljáró forgalmi viszonyainak megjavítására a belvárosi templom felőli gyalogjárót a kocsipálya szintje alá süllyesztették, ami a helyzeten, - mint már mondottuk - némileg javított. A templomnak lebontása és másutt való felépítése, - illetőleg amerikai módszerek szerint való eltolása - azonban továbbra is csak terv maradt, aminek körülményességét még növelte az, hogy a templomot időközben restaurálták és műemlékké nyilvánították. Többször felmerült a villamosvágányoknak a gyalogjárók mellől középre való helyezése is, azonban erre sem került a híd életében sor. Voltak, akik az eredeti elrendezést nem is akarták megváltoztatni, miután a járdákat a kocsi pályától a főtartók nem választják el, mint pl. a Lánchídnál, s így biztonságosabbnak tartották a járdák mellett olyanforgalmi sávot hagyni, amelyet vágányok is rögzítenek, hogy így a baleseti veszély (kisiklás, a járdára való felugrás) kisebb legyen. 6. Az Újpesti (északi) vasúti híd A budapest-Esztergom közötti vasútvonal a múlt század végén épült ki, mint magántulajdonban levő helyiérdekű vasúti vonal. Ezen a forgalom elsősorban teher-jellegü volt, azonban a személyforgalom is mindinkább növekedett, - ezért a vonalat már eredetileg is komolyabb al- és felépítménnyel tervezték. A Budapest-esztergomi helyiérdekű vasútvonal tulajdonosa a „Fratelli Marsaglia et C." cég volt, Torino, Milánó és San Remo székhellyel. A magyarországi engedélyes gróf Zichy Nándor, ügyvivő igaz109