Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története gasságát a híd közepén - anélkül, hogy veszélyes behajlások keletkezhetnének - mindössze 4,75 m-re kellett megállapítani, míg ugyanez a magasság a pilonok felé parabolikus kiékeléssel 7,0 m-re növekszik. A pilonok ingaoszlop-szerü kialakítást nyertek, amit a dilatációs mozgások nem elhanyagolható hatása tett szükségessé. Egyébként mindegyik pilon két vasszekrényből áll, amelyeket vaslemez burkolattal láttak el, főleg esztétikai okokból. A két-két szekrény a kapuzat két oldalán 37,0 m-ig (0-víz felett) párhuzamosan halad, majd onnan kezdve fokozatosan közelednek egymáshoz és +46,0 m-en összeérnek. A lánc a torony tetején fix csukló módjára van rögzítve, azaz el nem tolódhat, de szögforgást végezhet. A merevítő-tartó oszlopos X-rácsozású gerenda, amely a pilonokon áthalad és a partokon, valamint a pilonoknál ingaoszlopokkal támaszkodik fel, amelyeknek elfordulása maximálisan 58' lehetett. A fix megtámasztást a híd közepén alakították ki úgy, hogy a lánc legalacsonyabb pontjánál a merevítő-tartót a lánctartóhoz erősítették hosszanti eltolódást meggátló rudazattal. A merevítő-tartók tengelyei, - ami a láncok tengelyeit is jelentik egyúttal - 20,0 m-re vannak egymástól; a híd pályaszélessége 3,50 + 11,0 +3,50 m volt. A parti pillérek alapozását két-két keszonra tervezték, egyenként a pillérek 40,0 m-re voltak előirányozva. A lánckamrákat tartalmazó falazatok síkalapozással voltak előirányozva. A pilléreknél a teherhordó réteg Pesten kék agyag, Budán pedig márga volt, amelyre kb. 8 kg/cm

2 feszültség jutott. A talajra betonréteget terveztek, majd erre vagdalt terméskövet, faragott követ és végül réteges kősorokat. A pillérek látható burkolatait gránitból, a nem kívül levőket mészkőből tervezték. A szerkezeti kövek is gránitból készültek. A lánckamrákat teljesen külön tervezték, egyenként 6,0 m szélességben. A lánccsatornák a kamrák előtt minimálisan 1,20 m szélesek voltak a tervek szerint. A főtartókban a maximális láncerő 6700 tonnára adódott; a lánctagok szélességét ennek megfelelően 40-50 cm között, vastagságukat 25 mm-re vették fel. A láncok csukló-csapjai 25-35 cm átmérővel készültek. A tervek 1897-ben készültek el, azonban a pályázat eredményének közlése után az illetékeseknek a jövőre vonatkozó elgondolásai is csakhamar közismertekké váltak. Kübler Gyula, akinek meglehetősen érzékeny csalódást okozott tervének mellőzése, csakhamar nyilvánosan is kétségbe vonta az új tervek szerinti lánchíd célszerűbb és gazdaságo100