Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)
II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE
II. FEJEZET 5. Az Erzsébet híd karja el, amivel éppen a vasszerkezet szerepét és konstruktivitását szorítja háttérbe. Abban, hogy a Kübler-féle tervezet nem valósult meg, leginkább az a felfogás játszott közre, amely a bírálók és szakértők, valamint az illetékes hatóságok körében is egyre inkább tért hódított, hogy tudniillik az Eskü téri híd is magyar anyagból és magyar munkával épüljön, márpedig akkoriban nálunk kábeleket még nem tudtak előállítani, s a Küblerféle elgondolás megvalósítása esetén az építkezést külföldi - német vállalkozónak kellett volna kiadni. Ezért azután a Közlekedésügyi Minisztérium Duna-híd osztálya megbízást kapott új tervek kidolgozására, ami Kherndl Antal és Beké József vezetésével, valamint dr. Gállik István közreműködésével, csakhamar meg is történt. (Kherndl Antal, aki akkor a műegyetemen a hídépítéstan tanára volt, ezzel a tervezéssel kapcsolatban dolgozta ki a folytatólagos merevítő-tartóval ellátott függőhidak grafosztatikai elméletét.) Bár több olyan nézet is felmerült, hogy helyesebb lenne az új Eskü téri híd-terveket egy két-, vagy esetleg három - nyílású szerkezetre kidolgozni, az 1895. március 20-án, a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumban tartott ankéton a résztvevő szakértők többsége az egy nyílású megoldás mellett foglalt állást és ennek megfelelően a Dunahídosztály kidolgozta tervek is egynyílású lánchídra szóltak. A létesítendő új hídnak legfőképpen a következő alapvető követelményeket kellett kielégítenie: a) minél kevesebbet fedjen a környezet szépségeiből; b) jó kilátás nyíljék magáról a hídról is; c) könnyű szerkezet benyomását keltse. E három követelmény egyidejű kielégítésére csak a függőhidak alkalmasak, s ezért döntöttek az illetékesek úgy, hogy az Eskü téri híd merevített függőhíd - pontosabban lánchíd - legyen. A kidolgozott tervek szerint az Eskü téri híd többtámaszú merevítő gerendával merevített láncként volt megépítendő; a láncok 50-55 kg/mm 2 szilárdságú karbonacélból, a merevítő-tartók és pilonok pedig folytacélból voltak előirányozva (előbbire 1400, utóbbira 1200 kg/cm 2 feszültséget engedtek meg). A híd főnyílása kereken 290 m, láncbelógás középen 29,0 méter volt a tervek szerint, ami az f/l viszonyra (belógás és támaszköz aránya) 1/10-et ad. A merevítő-tartó két szélső mezője áthidalja a rakparti nyílást, egyenként 44,3 m-es támaszközzel, ami a merevítő-tartónak olyan befogást biztosít, hogy annak teljes ma99