Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Köszöntés dr. Tráqer Herbert 80. születésnapja alkalmából tével lehet(ett) felcsigázni. Egy Magyarország iránt érdeklődő kedves német mérnök-kolléga, Willibald Luber úr felajánlotta, hogy kisebb hallgatói-oktatói csoport számára tanulmányi kirándulást szervez szű­kebb hazájába, Baden-Württemberg tartományba, és ott egy hét alatt a tervezők-kivitelezők segítségével megtekinthetjük a legérdekesebb köz­lekedésépítési létesítmények (hidak, alagutak) munkahelyeit és az ott folyó munkát. Az ajánlatot elfogadva Luber úr nagylelkű és áldozatos szervező munkájának hála 1992. és 1998. között négy alkalommal jár­tunk Stuttgart környékén, ahol szervezőnk nemcsak a szakmai különle­gességek, hanem a németországi élet érdekességeinek bemutatásával is kedveskedett. Most a hosszú utazások, a közösen átélt élmények terem­tették meg azt a légkört, amit régebben a közös versengés: hogy a tanár is ember, csak egy kicsivel öregebb. A szakmai és emberi kapcsolatok további bővítése érdekében ezekre az utakra a tanszék oktatói mellett mindig meghívtuk a hidász szakma jeles képviselőit, köztük megyei hídmernököket, a kivitelezésben dolgozókat, és a Hídosztaly vezetőit, dr Tráger Herbertet, és dr Tóth Ernőt is, hogy hallgatóink ne csak a ke­mény Megbízót, a zord Ellenőrt lássák a tapasztalt kollégákban, hanem vegyék észre a humoros, a lényegre törő, az anekdotázó embert is. Az utazások sikerében, a hallgatók-oktatók és a vendégek jó tapasztalatai­ban meghívónk áldozatos, és minden problémát humorral feloldani ké­pes szervező munkája mellett fontos része volt vendégeink szakmai tapasztalatának, segítőkészségének, amellyel az újszerű szerkezetekre vonatkozó ismereteiket megosztották velünk, és nyelvi nehézségeinket szabatos tolmácsolással segítettek áthidalni. E tekintetben külön meg kell említenünk dr. Tráger Herbertet, aki alapos, precíz, „von Haus aus" némettudásával Baden-Württembergi tanulmányútjainkon kívül az oszt­rák hídmérnöki szervezet ülésein is bizonyította, hogy a tényleges hidak mellett a virtuális, kommunikációs hidak felépítésében és fenntartásában is nagyszerű. Nem könnyű a mai, kissé értékvesztett, kissé értékzavarodott világ­ban célt mutatni a fiataloknak. De a múltunk erre is kötelez, és hisszük, hogy a közös munka, a közös élmények révén mai diákjaink is megértik, hogy az egyén csak a társadalom tagjaként boldogulhat, és a társadalom hol lazább, hol szorosabb szövedékében mindenkinek szerepe, feladata van. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom