Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Apáthy Endre: Köszöntő Apáthy Endre: Köszöntő (Hídépítő Zrt. elnök-vezérigazgató) Egy levelet találtam az asztalomon, felkérést emlékeim leírására. Az alkalom: Tráger Herbert nyolcvan éves. Végigszaladok gondolatban az éveken, egymás után látom a szakmai és a magánéleti helyzetekben. Nagyon sok emlék fut át rajtam, azután elgondolkodom. A jelenlegi és a volt kollégák rengeteget tudnak írni szakmai életéről, irányítási stílusáról, a nevezetes alkotásokról, amelyekben szerepe volt. Talán még többet is, mint én, mert közvetlenül mellette dolgoztak, részt vettek a döntések előkészítésében, vitáztak, vagy egyetértettek Vele. Igaz, sokszor találkoztunk szakmai tanácskozásokon, a szakma önfeledt ünnepségein, azonban mégis egy másféle kapcsolatot tartok fontosnak, arról szeretnék írni, azzal szeretném köszönteni. Herbert a közszolgálati pályáját a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium, a híres-nevezetes KPM Hídosztályán kezdte, ennek az osztálynak a vezetője Apáthy Árpád, az én Édesapám volt. Mai szemmel az osztály dolgozói, a „reményteljes fiatalok" a szakma későbbi nagyjai közül kerültek ki, a teljesség igénye nélkül néhány név: Ámon Tibor, Hídvégi Rudolf, Lelkes András, Tráger Herbert, Zsámboki Gábor (sajnos, már többen nincsenek velünk). Nekünk, akkori „tojáshéjasoknak", mai szakmai öregeknek, szinte elképzelhetetlen, hogy a szakmában milyen megszakítatlanul ívelt át a gondolat, az elv a korosztályok között. Édesapám magával vitte teljes alázattal, amit elődjétől, Körmendi Lajostól kapott, de ugyanakkor hozzátette saját egyéniségét, elképzeléseit, szakmai tudását is. Elgondolom, hogy ma milyen nagy szervezést igényel a csapatépítő összejövetelek összehozása, a munkatársak emberi kapcsolatainak kiépítése. És felidézem a régi emlékeket: egy-egy szombat vagy vasárnap délután, koraeste, szüleim lakásában együtt ültek az osztály dolgozói, néhány sütemény, tea, vagy pohár bor mellett. Többnyire ott voltak a feleségek is, nagyon jól emlékszem Herbert feleségére, Klárikára, amint nevetgélve beszélget a napi gondokról, problémákról Édesanyámmal és a többiekkel. Bár akkor ez nem volt pozitív, ezek olyan igazi polgári esték voltak, amelyeknek emlékét, hangulatát mindannyian hozták magukkal és bármennyire is csak tudat alatt, de tovább is adták. 45