Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A taktaharkányi Takta-híd
A taktaharkánvi Takta-híd mértéke nálunk csak a külföldi adatokból volt ismeretes. Hogy a Taktahídnál ez ténylegesen megállapítható legyen, a Tanszék szigorlati terv formájában elkészíttette egy azonos hálózatú, teherbírású és a szokásos idomacél-rudakból összeállított, szegecselt kivitelű híd tervdokumentációját. A kimutatott acél-megtakarítás 30 %. A szerkezet a takarékos anyagfelhasználáson túlmenően esztétikusabb megjelenésű a hasonló elrendezésű hagyományos szerkezeteknél, s még egy nagyjelentőségű tulajdonsággal rendelkezik: a korrózióval szemben - éppen kialakításánál fogva - sokkal ellenállóbb. A rúdszelvények és a bekötések újszerűségén felül további korszerű megoldás, hogy a szélrács és a hossztartók szerepét a közbenső kereszttartókkal együttdolgoztatott, 20 cm vastag, B.280 betonminöségü vasbeton pályalemez teljesen átvette. A felhasznált csavarok hazai készítésüek. A csavarok alapanyaga az MSZ 5780 szerinti CrV 150 jelű króm-vanádium acél. Ez az anyag azután nemesítéssel eléri a megkívánt 80 kp/mm 2 folyási, illetve a 100 kp/mm 2 szakítási szilárdságot. Ezt a minőséget az MSZ 229 10 K-val jelöli. Az anyák minősége az MSZ 229 szerinti 8 G, folyási határa 60 kp/mnT, szakítószilárdsága 80 kp/mm", alapanyaga az MSZ 2665 szabvánnyal szabályozott Cr 135 jelű krómacél. Az alátétek alapanyagánál az MSZ 4369 szerinti C.60.H jelzésű szénacélt használtak fel. Az alátéttel szemben támasztott követelmény az volt, hogy keménysége a csavaréval legyen azonos, vagyis minimálisan HB = 285. Ahhoz, hogy a feszített csavarok orsóiban a tervezés során előre meghatározott húzóerő keletkezzék, a meghúzást olyan szerszámokkal kell elvégezni, amelyek valamilyen módon, a szükséges pontossággal tájékoztatást adnak a húzóerővel összefüggésben levő és az anyára ható forgatónyomaték nagyságáról. Kétféle nyomatékmérő kulcsot terveztek, illetőleg készítettek. Az egykarú kulcsnál a nyomaték a kulcs karjának elgörbülesevel, a kétkarúnál a szár elcsavarodásával arányos. A kulcsokat a Közúti Hídfenntartó Vállalat gyártotta, a kalibrálást az Építéstudományi Intézet Laboratóriuma végezte nyomatékmérő gép segítségével. Noha külföldi kísérletek alapján ismert az anyára ható forgatónyomaték és az orsóban ébredő húzóerő közötti összefüggés, és a készített csavarok mindenben megfeleltek a DIN előírásainak, a tervező mégis szükségesnek látta annak kísérletsorozattal való megállapítását. E célra két szellemes, és nagyon egyszerű eljárást eszeltek ki. Az első 89
