Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

Erzsébet híd

Zsamboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) A merevítő-tartó anyag: folytvas Megeng. feszültség: a = 1100 kg/cm

2 Teherbírás: 2 db 16 tonnás teherkocsi és 450 kg/m

2 Az acélszerkezet súlya: 11 170 tonna Az acélszerkezet sok korszerű, új megoldást tartalmazott, melyek közül a leglényegesebb a pilonoszlopok ingaoszlopként való kialakítása. (Előnyei: a befogott oszlophoz képest félakkora kihajlási hossz mellett a pillérre centrikus nyomást gyakorol, ez utóbbi folytán a talajfeszültség eloszlása egyenletes.) Az Erzsébet-híd 1926-ig a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt, s külföldi szakértők szerint a legmonumentálisabb és legszebb. A magyar hídtervezés és hídépítés magas szintjének e csodálatos bizonyítéka azonban csak 42 évig teljesíthette feladatát. Annak ellenére, hogy hőslelkü egyetemista ellenállók a már elhelyezett robbantó tölteteket életük kockáztatásával, egy alkalommal eltávolították, 1945. január 18-án felrobbantották. Már az 1884-ben benyújtott pályaművek elbírálása során, majd az Erzsébet híd tervezési munkáinak beindítása alkalmával fő kérdés volt az, hogy kötélhíd vagy lánchíd épüljön-e? A díjnyertes pályamű drótkötél hídra vonatkozott. A bizottság akkor a lánchíd mellett döntött, mert a kötélszerkezet akkoriban még kiforratlan, kevésbé ismert volt, s a szükséges anyagot külföldről kellett volna behozni. Ez a kérdés természetesen az újjáépítéssel kapcsolatban ismét felmerült. Az első gondolat természetesen az épen maradt szerkezetek felhasználásával történő helyreállításra irányult. Azt remélték, hogy a majdnem 4300 t összsúlyú lánctagoknak legalább 80 %-a felhasználható lesz. Gazdasági okok miatt a híd újjáépítésének megkezdése egyre későbbre halasztódott. Közben azonban a roncsemelési munkák, ha vontatottan is, de haladtak. Kiderült, hogy a korábban reméltnél lényegesen kevesebb lánc került ki felhasználható állapotban. A közlekedés, a közúti forgalom rohamos élénkülése, annak várható fejlődése ismeretében már nem lehetett arra gondolni, hogy a hidat eredeti szélességével építsék újjá. Az elhatározott hat forgalmi-sávos kiépítés a korábban műemléki okokból pártolt lánc-megoldás elvetéséhez és kötélszerkezet megoldáshoz vetett. Ezen túlmenően ismert volt, hogy az adott talajviszonyok nem teszik kívánatossá a horgonyerő növelését, ez 40