Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

Erzsébet híd

Erzsébet híd viszont a hídteher függvénye, s mint ilyen az állandó és az esetleges terhektől függ. A pályaszélesítés az esetleges terhelés feltétlen növekedésével jár, ezt csak az önsúly csökkentésével lehet kiegyenlíteni. A megtervezett pályaszerkezet, a merevítő-tartóval együttdolgozó, 7 cm vastag aszfalttal burkolt orthotrop pályalemez jelentős súlymegtakarítást jelent a régi híd zórésvasas, kitöltőbetonos, kiskockaburkolatos pályaszerkezetéhez képest, de a kötelek felhasználása láncok helyett teszi ki a súlycsökkentés oroszlánrészét. A régi lánc súlya közel 4300 t volt, ami kötél alkalmazása révén 3300 t-val lett csökkenthető. A kötélre való áttérést tehát már ez a körülmény is eléggé indokolta, de döntő szempont volt még a két szerkezet szerelése közötti nagy különbség. A kötélszerelés - sajátos szerelési buktatói ellenére is - lényegesen egyszerűbb müvelet a nagy anyagigényt és hosszú kivitelezési időt kívánó láncszerelésnél, még abban az esetben is, ha a Lánchíd újjáépítésénél alkalmazott lánc-szereléssel hasonlítjuk össze. S míg a régi Erzsébet-híd építése idejében a kötélszerkezet sok tulajdonsága, viselkedése nem volt kellőképpen felfedve, addig a helyreállítás időszakára már rengeteg tapasztalatot szereztek világszerte, tervezési és kivitelezési vonalon egyaránt. A híd-tartókötélnek két változata van. Az Európában használatos tartókötél köteget (kábelköteget) spirális sodronykötelek vagy sodrott zárt kötelek alkotják. A kötegben az egyes kötelek egymással párhuzamosan fekszenek. Az amerikai változatban az elemi huzalokat sodrás nélkül, egymással párhuzamosan alkalmazzák. A nagy nyílású szerkezeteknél ez utóbbinak gazdasági és műszaki előnyei vannak, úgy, hogy 500 m fesztávolságon felül csak ezt alkalmazzák. A párhuzamos elemi szálú köteleknél nincs sodrási költség, és az ilyen kötélköteg rugalmas nyúlása 25-40 %-kal kisebb, mint a sodrott kötelekből alkotott kötegé. A kötélhídnak azonban nemcsak előnyei vannak a lánchíddal szemben. A lánc- és kötélszerkezet összehasonlításánál - azonos lánc- illetve kötélalakot és azonos terhelést tételezve fel - eltérő lehajlási értékeket kapunk. Egy hídszerkezet lehajlását a tartószerkezet részeinek a teher hatására bekövetkező rugalmas hosszváltozásai okozzák. Tehát az egybevetést leegyszerűsíthetjük a fajlagos nyúlások vizsgálatára: (7 £ - — E 41