Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A Margit híd újjáépítése

Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) Már 1944 novemberében, amikor a híd pesti ága felrobbant, az ille­tékesek foglalkozni kezdtek a kiemelés és újjáépítés lehetőségeivel. A megvalósításra azonban az eredeti elgondolások, valamint a későbbiek során bekövetkezett új helyzet állandóan változó jellege közepette, új módszerekkel került sor 1945-46-ban. A Margit híd teljes felrobbantása folytán előállott új helyzetben, a forgalom sürgető igényeit figyelembe véve, először - éppen a gyors helyreállítás érdekében - egy úgynevezett merev vasbetétes vasbeton ívhíd építését tervezték. Ez a megoldás ugyan is 30 % vasanyag­felhasználással, állványozás nélkül lett volna kivitelezhető. A roncseme­lési munkálatok 1945 nyarán meg is indultak, s a csőelemekből össze­hegesztett acélváz gyártását is megkezdték. Az időközben végzett pillérvizsgálatok azonban igen szomorú ké­pet mutattak a híd alépítményeire vonatkozólag. A robbantások során ugyanis a robbantott ívek hirtelen igen nagy feszítőerőt fejtettek ki a fa­lazatokra, s azokat a szomszédos nyílások felé kilendítették, ami által a még épségben levő ívszerkezet rugószerűen meggörbült. A felrobbantott ívek lezuhanása után a rugó-hatás reakciója érvényesült, s a pillért a visszaugró ív ellenkező irányban mozdította el, aminek következtében a mederpillérek jóval a kisvíz szintje alatt eltörtek és az alapfalazatok is erősen összerepedeztek. így szükségessé vált a pillérek alapos kijavítása, s a falazatok erősen rongált állapota miatt kétségessé vált, hogy azok jóval nehezebb vasbe­tonszerkezet hordására képesek lesznek-e. Egyáltalán, a merev vasbeté­tes szerkezet felépítéséhez előirányzott építési eljárást a pillérek teljes kijavításáig nem lehetett volna elkezdeni, ami viszont rendkívüli idő­veszteséggel járt volna, hiszen a pillérjavítást még a roncsok egy részé­nek kiemelése kellett megelőzze. A legjobban sérült első pesti pillér helyreállítási munkáit 1946 nya­rán kezdték meg, amikor a roncsemelés már ezt lehetővé tette. 1946 őszén a Közlekedésügyi Minisztérium közúti hídosztálya úgy döntött, hogy a Margit hidat ismét vasszerkezettel, de vasbeton pálya­lemezzel fogja újjáépíttetni, a Ganz Rt. által készített tervek alapján. Az új vasszerkezet a régitől a következőkben tér el: 1. a 8 főtartó helyett csak 6 darab hordja a régi 22,30-ról 25,00 méterre szélesített kocsipályát (3,50 + 18,0 +3,50 m); 2. a főtartó-ívek és a pályatartók közötti András-kereszt rácso­zás elmaradt, s csupán a régi keretosztás kétszeres távolsá­28

Next

/
Oldalképek
Tartalom