Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A mosonmagyaróvári Lajta-híd
A mosonmagyaróvári Laita-híd vényben. A kihengerelt anyag az új MSZ 6280 szerinti 52.C minőségnek felelt meg. Ezzel az anyaggal még egyetlen vállalat sem dolgozott, tehát tapasztalatért sehová sem lehetett fordulni. Ilyen előzmények után érthető, hogy az alátétlemezes tompakötések röntgenfelvételei száznál több, főként repedési hibát mutattak ki. Ezek javítgatása végül azt eredményezte, hogy a 8600x26600 mm felületű lemez elképzelhetetlenül hullámossá vált, aminek megkísérelt hőkezeléses egyengetése csak újabb hullámosodást okozott. Közben az elmulasztott technológiai próbák pótlásaként a már öszszehegesztett lemezek hegesztését is magukban foglaló vágási hulladékaiból az UKI-ban csiszolatokat készítettek és a kifutólemezekből kivágott próbatesteket is megvizsgálták. A keménység mérések eredményei még elfogadhatók voltak, az ütővizsgálattal azonban már kedvezőtlen eredmény született. Ezért elrendelték, hogy a lemezből egy, a röntgenezés által hibátlannak minősített varrató helyéről kivágott darabbal további vizsgálatokat kell végezni. E varrat anyagának (extrapolált) átmeneti hőmérséklete +50°C-ra adódott. A mechanikai vizsgálatok eredményei azonban kielégítők voltak, sőt az alapanyag vizsgálata azt mutatta, hogy az az 52.D minőségi fokozatnak is megfelel. Ekkor elhatározták, hogy a lemez átvételét valamennyi hossz- és keresztvarrat roncsolásos megvizsgálásának eredményétől teszik függővé. Az eredetileg négyre tervezett hosszillesztések száma a már előadott hengerművi okok miatt ötre változott s ezen felül négy keresztirányú varrat készült. A vizsgálathoz még - a már kivett egy lemezkén felül nyolc darab 100-150 mm hasznos méretű lemezkét vágtak ki. A vizsgálat igen tanulságos volt, de eredményei meghiúsították az átvételt. A lemezt szét kellett darabolni, a hegesztett kötéseket a hözónákkal együtt kivágták. A szétdarabolt lemezeket a gyár budapesti telepére szállították, ahol simítóhengerlés után szállítható méretű táblákba újból összehegesztették. Ezek a gyári illesztések, most már kikísérletezett paraméterekkel, poralatti automatikus hegesztéssel készültek, kétoldali kivitelben. A szétdarabolás miatt csökkent szélességet egy újabb lemezcsík betoldása révén egészítették ki a terv szerinti méretre. A helyszíni illesztések ugyancsak elegendő előzetes próba által meghatározott módon - kézi ívhegesztéssel készültek. Először a hosszirányú varratok fejfeletti alapsora készült ráklépésben, majd a takaró sorok. E művelethez Oerlicon Overcord EV-2 jelű elektródát használtak. Ezt követte a gyök gondos 107
