A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

VII. Szakmatörténeti tanulmányok

1.4 Egy országos jellegű útmesteri iskola létesítése A korábban említett, 1919-ben kelt útmesteri vizsga-bizonyítványt követően nincsen nyoma annak, hogy valahol is folytatódott volna az 1905-ben létrehozott útmesteri iskolák működése. De erről nem is lehetett szó, hiszen a trianoni békeszerződés nyomán, az erre kijelölt helyekből mindössze három, a Balassagyarmat, Pécs és Szombathely maradt a megcsonkított országban, öt akkor kijelölt város, Brassó, Lúgos, Kolozsvár, Máramarossziget és Nagyvárad Románia, kettő pedig, Kassa és Nyitra Csehszlovákia fennhatósága alá került. Ezért a kereskedelemügyi miniszter 1927-ben kelt rendelete országosan egy útmesteri iskola szervezését határozza el, Budapesten. (103.076/1927. K. M.) Néhány részlet a miniszteri utasításból. „...Az útmesteri iskola a Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter felügyelete..." alatt áll. Az iskola neve: „Magyar királyi útmesteri iskola", helye Budapest, X. ker. Zugló, Lengyel utca 15. Célja „...Az állami és törvényhatósági úgyszintén a községi közlekedési és közdűlő közutak és azok tartozékainak építésére, fenntartására és közvetlen felügyeletére alkalmas segédszemélyzetet nevelni..." A iskola vezetőjét a „...közúti szolgálatban álló mérnöki személyzet köréből..." választja ki és nevezi ki a miniszter. Az igazgató feladata az előadások pontos és szakszerű megszervezése, ellenőrzése, a hallgatók fegyelmi ügyeinek intézése, a gyakorlatok megszervezése és legalább egy tárgy oktatása. Az oktatást és a külső gyakorlatok irányítását és levezetését a közúti szolgálatból erre a célra kiválasztott mérnökök, mint tanárok és segédtanárok látják el. Mind a tanárok, mind a segédtanárok megbízatása bármikor visszavonható. A tanulók létszáma összesen egyszerre legfeljebb 30 fő. Tanulók közé felvehetők a már alkalmazásban lévő, vizsgát nem tett útmesterek, az ÁÉH-nál beosztott hivatali tisztek, a törvényhatósági és a vicinális utaknál alkalmazott útmesterek, útbiztosok közül azok, akik alkalmasaknak bizonyulnak az iskola elvégzésére, illetve azok, akik számára felettes hatóságuk az útmesteri képesítés megszerzését előírta. Felvehetők továbbá a volt királyi, vagy közös hadseregbeli azon altisztek, aki a korábbi rendeletek szerint erre jogosultságot szereztek, de ezek aránya a teljes létszám harmadánál nagyobb nem lehet. Végül felvehetők azok a polgári személyek, akik 20. életévüket elérték, de a 30.-at nem haladták túl. Ezek egészséges, feddhetetlen erkölcsi magatartású olyan egyének, akik legalább a négy középiskolát, vagy az ipari szakiskolát elvégezték, vagy kőműves-, kőfaragó-, vagy ács mesteri vizsgával rendelkeznek, a magyar nyelvet anyanyelvi szinten bírják. Az iskolára a felvételt a kereskedelemügyi minisztériumhoz benyújtott kérvénnyel kell kérni. Az iskolai tanfolyam időtartama 10 hónap. Az oktatás minden év február 1. napján kezdődik. Az első évfolyam 1928. február 1-én indul. A gyakorlati képzés a nyári hónapokban, június 1. - július 31. között zajlik le, amelyen mérési és építési gyakorlatokat végeznek a hallgatók. A tananyagot az „Útmesteri kézikönyv" tartalmazza. Ám azon felül a következőket is oktatni kell: • A geodéziai mérésekből a lejtmérést s azzal hossz- és kereszt- szelvények szerkesztését. • A szögtükör használata mellett össz-rendezőkkel való mérési felvételek készítését • Kiterjedten foglalkozni kell a szerkesztéssel, rajzolással és tervrajzok készítésével. • Részletesen foglalkozni kell az anyagok ismeretével, főleg a kőanyagokéval és az egységár képzéssel. • Az útmesteri szolgálat viszonyait ki kell terjeszteni a törvényhatósági útbiztosok, a vicinális és közdűlő utak építése és fenntartásának ismereteivel. Összhangban kell tanítani az elméleti és gyakorlati tárgyakat. Az előadandó konkrét tantárgyak: számtan (heti 4 elmélet 3 gyakorlati órán), mértan (heti 5 elméleti és 6 gyakorlati órán). E két tárgy témaköre a számtan négy alapművelete, a törtszámokkal való műveletek, arányszámítás, hatványozás és gyökvonás, a síkidomok, a szögek és a testek térmennyiségeinek számítása. Ábrázoló mértanból ismertetni kell az alapfogalmakat és a síkmértani szerkesztéseket. A földmérés témaköréből mindenekelőtt ismertetni kell a mérőműszereket (szintező műszer és segédeszközei, függő-ón, szögdob és szögtükör, a „Bauernfeind-féle" prizma, mérőrúd, mérőlánc stb.) az ezekkel történő méréseket és a mérés eredményeinek feldolgozását, felszerkesztését. Gyakorolni kell a szintezési műveleteket, a patak és folyómedrek szelvényeinek felvételét. A térkép ismerete terjedjen ki a méretarányokra, léptékére, jelzéseire. Gyakorolni kell összefüggő helyszínrajzok készítését és egy megadott vonal kitűzését. Az út- és hídépítés tárgyköréből oktatni kell kisebb tervek készítését, azok költségének kiszámítását. A földmunkáknál azok kitűzését, a tömegszámítást, a kőbányák művelési alapelveit, a gyeptéglázást, a fásítást, szivárgók készítését, kőhányások, kőrakatok és rézsűburkolatok építését. Az utak alapozásához a 78