A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)
Dr Jánoshegyi Ferenc: A magyar úttervezés története 1960–1990
Mindezek ellenére 1960-ban már a magyar úttervezésben kialakultak szakmai tartalmukban hasonló folyamatok, tendenciák, mint a nyugati kapitalista, vagy a keleti szocializmust építő országokban: - megindult az úthálózatfejlesztési tervezés, - aránylag jelentős számú új út tervezése kezdődött, - az útkorszerűsítések tervezése évtizedekig tömeges feladatot jelentett, - gyakorlatilag csaknem a nulláról indult és jelentős fejlődést ért el a közutak üzemi és egyéb kiszolgáló létesítményekkel való ellátása, felszerelése. Az útügyi szakembereknek — ha nyugatra kisebb mértékben is — kapcsolatuk volt mindkét irányban. Az AIPCR — párizsi székhelyű útügyi világszervezet — minden világkonferenciájára beszámolókat készítettek és delegációval részt vettek. A közelebb rendezett világkonferenciákon (Prága, Bécs) nagyobb létszámmal, a távolabbiakon kisebb létszámmal. Ugyancsak kapcsolatuk volt a másik — washingtoni székhelyű — útügyi világszövetséggel, az IRF-fel is. Az ERF az 1974. évi európai regionális konferenciáját Budapesten tartotta. Az természetes, hogy a szocialista országok útügyi kongresszusain Magyarország népes küldöttséggel, beszámolókkal és előadásokkal vett részt. Csupán illusztrálás céljából említem meg, hogy a következő pontban tárgyalt és az UKI-ban kidolgozott közúti gazdaságossági számításokról Magyarország az AIPCR 1967-ben Tokyoban rendezett XIII. útügyi világkongresszusán és az ugyancsak ebben az évben az OSZZSD keretében Varsóban megrendezett szocialista országok II. Útügyi Kongresszusán is beszámolt. ÚTHÁLÓZATFEJLESZTÉS TERVEZÉSE Sokszor idézik, hogy a magyar úthálózat kiépítésére vonatkozó első tervezetet Széchenyi tette közzé 1848-ban „Javaslat a magyar közlekedésügy rendezéséről" című munkájában. Ezután a magyar úthálózatfejlesztési javaslatok egyes nagytekintélyű útszakemberek személyéhez fűződtek. Az 50-es években a minisztérium XII. ügyosztálya dolgozott ki közúthálózatfejlesztésijavaslatot különösebb gyakorlati eredmény nélkül. A gyakorlati úttervezésbe a közúthálózat fejlesztésének tervezése a 60-as években épült be. Az úthálózatfejlesztési terveknek forgalmi alapját a keresztmetszeti forgalomszámlálásokra támaszkodó projektív forgalomelőrebecslési módszer képezte. Ennek vázlata: A meglévő úthálózat vonalain, ül. azok szakaszain adott időpontban az átlagos napi forgalom és mértékadó óraforgalom nagyságának meghatározása (ANF és MOF). Ez a statisztikai mintavételen alapuló rendszeressé vált országos forgalomszámlálás alapján történik. A minisztérium Közúti Főosztálya minden keresztmetszeti forgalomszámlálás után utasítást adott ki, amelyben meghatározta - a projektív forgalom-előrebecslés forgalomfejlődési szorzószámait, - a járműfajtáknak egységjárműre való átszámítás szorzóit, - a MOF-nak az ANF %-ában történő meghatározását. Ezek alapján kiszámítható egy útvonal, vagy útvonalszakasz ANF-je és MOF-ja évenként a forgalomszámlálás évétől kezdődően egységjárműben (E), a teljes személygépkocsi ellátottságig. 77
