A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)

Dr. Petőcz Mária: A hazai aszfalttechnológia és aszfaltgyártás 1960–1990

Az összetevők sokféle változtatási lehetősége folytán alap-, kötő- és kopórétegek funkciójára is alkalmasak. Az aszfaltanyagok beépítésekor felhasználható a meglévő burkolatok teherbírása. A beépített aszfaltanyagok teherbírásukat hosszú ideig megőrzik, ezért a vizsgált harminc év alatt beépített aszfaltanyagok útjaink legértékesebb teherbírás-tőkéjét képezik. Az öntöttaszfalt hagyományos felhasználási területei változatlanok (járdaépítés, javítások, ipari burkolatok). Az utántömörödő aszfaltok felhasználása jelentősen csökkent. Az itatott aszfaltmakadám burkolatok építése a nagy kézi munkaigény, a jó minőségű és nagy mennyiségű kőanyagszükséglet miatt visszaszorult. Ez a burkolattípus a mai forgalomnak a felület egyenletessége és a sebességgel szemben támasztott követelmények miatt már nem fel-el meg. Szélesítések alaprétegeiként, igen kis mennyiségben készül. A kevert és kötőzúzalékos aszfaltmakadám alkalmazása is háttérbe szorult, elsősorban a meleg aszfaltburkolatok fejlődése miatt. A felületi bevonatok célja a burkolatok állagmegóvása, illetve a felület érdességének biztosítása. Hazánkban bevált, jól gépesített, termelékeny technológia. Költsége a vékonyaszfalt-rétegekének 15-20 százaléka. Emiatt lehetett a meginduló motorizáció számára a legelterjedtebben alkalmazható technológia. 1958—1970 között portalanították az akkor korszerű hígított bitumen kötőanyaggal a makadámutakat. Az évente készülő mintegy 20 millió m

2 felületi bevonat nem tudja követni a burkolatleromlás ütemét, de az utántömörödő burkolatokat hígított bitumennel, az aszfaltbeton felületeket bitumenemulzióval permetezve bizonyos állagjavítás érhető el. A burkolatmegerősítés nagy korszaka (1970-1980 között) idején évente mintegy 2800 km készült állagmegóvási céllal. 1. ábra—Az összes aszfalttermelés mennyiségének változása 55