A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)
Dr. Petőcz Mária: A hazai aszfalttechnológia és aszfaltgyártás 1960–1990
J[ ,>f IfljF""~~" Jtv /U» : : . : :-: : :-:'. : : : .-: : : : x : x : x : : : x :-: :-: -•--••-•••• •••.,•.,• ,,,,,,, v •,,••• •.-,•,•,..•- ••••.,- ....-,.,. .,.,,• A múlt szakmai döntéseinek elemzése, a jövőbeli fejlődési irányok kijelölése, elképzelhetetlen az úthálózat forgalombíró kapacitását legjobban kifejező beépített aszfaltmennyiségre vonatkozó tényadatok nélkül. Az 1957-től bemutatott fejlődésben különösen érdekes az 1972—1988 közötti időszak, mely magában foglalja az aszfaltútépítés fellendülésének és a gazdaságpolitikai váltás okozta csökkenésének időszakát. A magyar útépítésben és útfenntartásban — az aszfaltos felületű utak nagy és egyre növekvő részaránya miatt — az aszfalttermelésnek és bedolgozásnak, valamint a bitumenes kötőanyagú technológiáknak kiemelt szerepe van. 1. A MENNYISÉGEK GLOBÁLIS VÁLTOZÁSA Az aszfalttermelés összes mennyisége változásának trendjét az 1. ábra mutatja be. Az /. ábra alapján az aszfalttermelés változásának különféle szakaszait különböztethetjük meg. 1957 és 1972 között lassú, nyugodt, egyenletes fejlődési ütemet látunk, 15 év alatt a mennyiség mintegy 6...7-szeresére növekszik. Ez a korszak az iparszerű aszfaltútépítés megteremtésének időszaka. Ezután három éven át az előbbi szakaszhoz képest rendkívül meredek emelkedés következik. Ezekben az években a hetvenes évek elejére már nagyjából kialakult keverőtelepi hálózat egyre nagyobb teljesítménnyel dolgozik, és jelentős nagyságú gépbeszerezés is folyik. Ebben az időszakban általánosan jellemző a folyamatos, éjjel-nappal végzett aszfaltozás. Ez a burkolatmegerősítések időszaka, melynek irányítója Kozma László, a minisztérium útosztályának vezetője volt. 1975-ben a mennyiség növekedése lassul, később megáll és 1980ig az elért maximum (kb. 5,5 millió t/év) körül stagnál. A keverőtelepek kihasználtsága csökken, a gépbeszerzések száma esik. Egyre kevésbé jellemző a folyamatos, kétműszakos aszfaltgyártás. 1972—1980 között az aszfalttermelés arányos volt az úthálózati elmaradások és a kezdődő motorizáció diktálta ütemmel. Ez a fejlődés megteremtette volna az alapját a 80-as évekbeli további fejlesztésnek és a hálózat üzemképességének biztosításához szükséges fenntartási igénynek. 1981 és 1984 között az aszfaltmennyiség meredeken csökken, majd a vizsgált időszak utolsó éveiben, 1985-től körülbelül az 1972. évi mennyiség szintjén megállapodott. 2. AZ ASZFALTÚTÉPÍTÉSI TECHNOLÓGIA VÁLTOZÁSÁNAK ISMÉRVEI 2.1 Az aszfaltútépítési technológiák jellemzése Az útépítés legnagyobb tömegben alkalmazott anyaga a tömör, betonszerkezetű hengerelt meleg aszfalt. Az elmúlt harminc évben Magyarországon ennek az aszfalttípusnak a jelentősége meghatározóvá vált. A hazai aszfaltútépítés régi hagyományaira és a korszerű gyártásibeépítési technikai felvételekre támaszkodva a beépített hengerelt aszfaltanyag felhasználása 1957-től 1977-ig tízszeresére nőtt. Ennek a nagy fejlődésnek az az oka, hogy a melegen hengerelt aszfaltok igen rugalmasan használhatók fel, sokféle feladat megoldására alkalmasak. 54
